Normális, ha emiatt hülyén érzem magam?

Én most még nem aggódom amiatt, hogy nem foglalkozik eleget velem.

Amikor elutazom valamerre, kérés nélkül elém jön általában az állomásra. :)

Minden 2. Hétre megbeszélünk egy külsős randit (ami nem otthoni filmezés), gyakrabban amiatt nem, mert a munkabeosztásunk, családi dolgok miatt picit nehéz.

Nem engedte eddig h közős programokon én fizessek (ezt most megvétózom legközelebb).

Kölcsönösen főzünk egymásnak, ha úgy van, erre még csak kérni sem kell.

Mérhetetlenül figyelmes és jó fej az ágyban, jó vele lenni, mindig van energiája bújni és beszélgetni szex után.

Mindig észreveszi, ha olyan ruha van rajtam, amit nem látott még és szóvá is teszi, hogy tetszik neki.

Múltkor ideges volt a munkája miatt és elnézést kért érte, én meg megnyugtattam, hogy ilyen mindenkivel megesik, nem lehet mindig jó kedvünk.

Ha elszomorodtam valami miatt, mindig meghallgatott. Múltkor azért sírtam, mert fél éve halt meg egy rokonom és úgy tűnik, van még bennem gyász, akkor is megnyugtatott és azt mondta, neki bàrmit elmondhatok.

Jól szituált, ambíciózus férfi, egyedül él és hozzám hasonlóan egyik nagy vágya, hogy egyszer gyerekei legyenek. :) Ilyet sose mondott egy exem se, mert őket ez nem érdekelte...

+ én sem vagyok nonstop empatikus ha saját magam is stresszelek/sok a meló stb.

Nem várhatom el a masiktól ugyanezt.

Sajnos nekem van ez a könyörtelen mérce sémám és tudom hogy tökéletes férfi nincs. Nekem anyukám volt a kevésbé empatikus fajta, apukám nem ilyen, mint a párom, de én azt gondolom, hogy idővel ő is lágyabb lesz és jobban feloldódik ebben a kapcsolatban.

Már a jövő évi nyaralást tervezi velem, van egy csomó ötlete. (Szerencsére én is tudom állni a magam részét!)

Volt egy pár pasim aki:

Alapnak tartotta a szexet azonnal.

Rendszeresen kritizált, miután az ő viselkedése volt vállalhatatlan.

Normálisnak tartotta, hogy ő a csóró és 0 életcélja van.

Nem voltak azonosak a nevelési körülményeink.

Mostani páromnak az apjával voltak küzdelmei, nekem anyukámmal, de amúgy jómódban nőttünk fel és erre ma is igényünk van.

Hasonló hobbijaink vannak azt leszámítva, hogy én nem szoktam játszani. :D

15 te vagy akivel szórakozott az exe? Sajnálom. :( Nálunk ilyen nincs, csak munka miatt nem ér rá általában, de minden nap legalább 2-3x dumálunk picit/ír.

Lassan 3 hónapja, szóval ha eddig nem dobott ki, akkor szerintem ennek még van jövője, csak én vagyok borzalmasan önbizalomhiányos nő, akinek folyton megerősítés kéne, de ez meg irreális elvárás!

Teljesen igazad van, régen én is nagyon lassan melegedtem bele a bizalomba az exeimmel, mondjuk nem is csoda. Volt ilyen barátságom is, azóta is az egyik legjobb barátnőm, tanúja voltam az esküvőjén, csak már messze él tőlem. Ő vele 2 év kellett, mire azt éreztem, igazán bízik bennem, mert neki előtte nem volt igazán jó barátnője, nekem is olyan, aki végül elárult.

Pont nemrég beszélten vele is, hogy ők is lassan engedtek bele magukat a kapcsolatba a férjével, konkrétan 1,5 évet vártak az összeköltözéssel, amit a Covid karantén miatt tettek meg, amúgy nem tudta meddig vártak volna vele.

Semmit se kell elkapkodni, csak ijesztő, hogy ilyen hamar teljesen beleestem a páromba, kb. Az első randink előtt már szerelmes voltam belé. XD

Lassan fél éve ismerem amúgy, de eleinte csak messziről kerülgettük egymást a baráti körben, aztán lassan elkezdett udvarolni, egyre többet beszélgettünk és kialakult...