Fiúk, hogyan döbbentetek rá, hogy szerelmesek vagytok az adott lányba? Volt aki későn jött rá mikor már a lány nem volt?

Nagyon ritkán fordul elő velem. 3x volt ilyen életemben, nem volt se túl késő,se túl korán, hisz eleve reménytelen volt az egész, viszonzatlan volt így is úgy is mind3 esetben.

Első látásra egy erős fizikai vonzalmat éreztem,de nem tulajdonítok ennek jelentőséget, mert ilyet számtalan lány iránt érzek úton-útfélen. Viszont hetek,hónapok alatt ebbe a 3ba valami megmagyarázhatatlan okból belehabarodtam. Igazából előbb zúgtam beléjük, mint hogy erre tudatosan rájöttem volna, nem volt egy ilyen konkrét felismerés, csak folyamatosan egyre több időt akartam tölteni velük és csak rájuk gondoltam,aztán egy idő után rájöttem,h ez szerelem lehet.

Utoljára 5 éve volt ilyen érzésem, nagyon jó, de egyben nagyon szar is, megmagyarázhatatlan eufória még így viszonzatlanul is, hirtelen azt érzed, hogy 100x többre képes vagy,mint azt valaha is gondoltad, aztán amikor egyértelművé válik ,h viszonzatlan,akkor hosszú hónapokig a poklok pokla.

A legutóbbi eset annyira megviselt, h azóta nem tudok szerelmes lenni senkibe, de még úgy komolyabban lelkesedni se senki iránt.

Tavaly volt egy hét, amikor egymás után két lánnyal is találkoztam.

És a kettőből nem azt választottam, akibe szerelmes voltam, hanem azt, akivel a racionális dolgok (életkorkülönbség, távolság, élethelyzet, stb) azt mutatták, hogy egy jó kapcsolat lehet, és összejöttünk.

Fél évvel később jöttem rá, hogy hiba volt.

Szakítottam.

De addigra a másik lány már sehol sem volt.

31/F

Nyilván, az elején volt szimpátia, tetszett, jól el tudtam vele beszélgetni, stb., de talán az első igazi jel az volt, hogy úgy általában jól éreztem vele magam, kerestem a vele töltött időt, alig vártam, hogy találkozzunk. Mindenféle program nélkül is jól esett, ha egyszerűen körülöttem van, olyan természetesnek éreztem. A második, amit észrevettem magamon, hogy keresem, hogyan tudnék neki örömet szerezni. Amikor gondolkodtam róla, megfogalmazódott a fejemben, hogy el tudnám képzelni a feleségemként. Végül pedig árulkodó jel volt az a felébredő gondolat, hogy szívesen bemutatnám a szüleimnek.

Sajnos végül nem lett kapcsolat a dologból, de ezek nagy tapasztalatok voltak: korábban többször volt bennem bizonytalanság, hogy valaki vajon hozzám való-e. Azóta viszont egyértelműen tudom, hogy ezeket kell éreznem egy nő iránt, és akkor biztosan helyén vannak az alapok.

Szerintem arra nem igazán kell rádöbbenni, hogy szerelmes vagy valakibe, mert konkrétan pofon vág az érzés.

Életemben egyszer voltam igazán szerelmes és onnan tudtam, hogy megtaláltam a lelkitársamat, hogy órákon át tudtunk beszélgetni és nem kellett erőlködnünk, hogy megszakadjon a kínos csend. Reggel úgy mentem dolgozni, hogy egész nap vigyorogtam.

A mostani barátnőmmel nincs ez, de jól megvagyunk.

33/F