Lehet csak saját magam ítélem el?

36 évesen az életem eddig egyedül töltöttem. Folyton azt gondoltam én egy nőnek sem kellek mert ronda vagyok nagydarab meg nincs jogom hozzá. Nekem ez nem jár. De aztán úgy 9 hónapja akadnak azért sikerek. Volt egy rövidke kapcsolatom ami rosszul végződött ugyan de sikerült összejönni valakivel aki egyáltalán nem tartott csúnyának. Aztán társkeresőkön is sikerült nőkkel ismerkedni igaz ott a legtöbbel sajnos túl messze laktunk egymástól de nem mondta egyik sem hogy nem vagyok érdemes bármire is hiszen nem ignoràltak a legelső sor után amit írtam nekik. Jókat beszélgettünk de sajnos be kellett látnunk hogy nagyon messze voltunk egymástól ők pedig közelebbről szerettek volna inkább valakit. Abszolút nem volt egyiknek sem kifogása az ellen ahogy kinézek. Most ismét van egy hölgy akivel ismerkedek rengeteget beszélgetünk és szerencsére nem lakik annyira vészesen messze és nem is zavarja őt sem a távolság. Helyes csinos szép nő. És nagyon értelmes intelligens önálló aki a jég hátán is megélne kb. Nagyon kedvel és én is őt. Elkezdtem gondolkodni hogy lehet nagyon megszivattam magam azzal hogy az eddigi életem abban a hitben éltem hogy olyan szinten kritikán aluli vagyok hogy nem kellek senkinek. Azt hiszem erre mondják hogy a korlátok csak fejben léteznek sokszor? Volt aki azt mondta szó szerint hogy hülye vagyok amikor azt mondtam hogy ronda vagyok azért nem kellek senkinek. Meg hogy nagyon jó ember vagyok. Többször hallottam már azt is hogy szép a lelkem. Ezek kicsit erősítettek abban hogy nekem is van létjogosultságom a húspiacon.

Hogyan lehet teljesen kiirtani ezt a negatív képet magamból hogy eldobnivaló vagyok? Haragszom magamra amiért ennyi éven keresztül ebben a hitben tartottam magam