Az erős, intenzív szerelem érzése el tud múlni egy házasságban élő férfi esetében egy harmadik fél iránt?

Én azt tettem, amit 6-os. Férjem szerrlmes lett. Ugyanez, hogy ők mennyire passzolnak, ő a lelitársa, stb. Ott a nő elvált volt és a férjem oda is költözött pár hét alatt. A kezdeti tombolás után én összekapartam magam. Új haj, új ruhák, rendszeres sport, kis soli. 3 hónap alatt teljesen megváltoztam külsőre jó irányba. Szerencsére a hozott"alapanyag"jó volt, csak kissé elslamposodtam 2 kisgyerek mellett. Magamnak vágtam a hajam, mert nem vokt idő fodrászra meg ilyenek. Szóval visszaállítottam a korábbi"jónő" állapotokat. Emellett kedves voltam, megértő, mosolygós és vidám. Nem visszaszerezni akartam, csak volt bennem egy ilyen, na megállj, majd én megmutatom, mit veszítettél.

Mindig frissen főtt kaja, süti volt mikor tudtam, hogy beugrik a gyerekek miatt, én pont frissem mosott hajjal, illatosan jártam-keltem itthon.

Észrevettem, hogy elkezdett mádképp nézni rám. Egyre gyakrabban jött és tobább maradt, flörtölt mint régen.

A vége az lett, hogy 5 hónap múlva rágta a küszöböm, hogy mekkora hülye volt. Hogy a nő nem is olyan főnyeremény, hogy sok minden máshogy van mint ahogy előadta, házisárkány, féltékeny, stb.

Ő mg halálosan szeret, kíván, rájött mit veszített stb.

Hagxtam teperni, udvarolni. Néhány hónap múlva hazaengedtem.

Nekünk sikerült rendbehozni, 4 éve újra együtt, de több dobása nincs.

Aaaa, nekem biztos nem kene vissza így. Ha már valakinek mutogatni kell, hogy mit vesztett, az már rég gond. Nekem nincs szükségem olyan emberre, akit emlékeztetni kell rá, hogy miért éri meg velem lenni.

Gondolom, sok Dóra Gyula videot néztél.

Azt mi itt nem fogjuk tudni megmondani. Van, akinel elmúlik, can, akinel erősödik. Ha már minden áron meg akarod próbálni, akkor benne van a pakliban, hogy nem sikerül, nincs rá garancia, hogy minden erőfeszítés ellenére megy a másikhoz. Készülj fel mindkét eshetőségre.

De, nekem pont ilyen egyszerű lenne, simán lépnék, ha már masba szeretne bele.

13-as: 6-os vagyok. Ezt nem írtam legutóbb, de akkor most leírom. Pontosan ezt csináltam én is, amit Te. Amellett, hogy ráhagytam a dolgot a feleségemre, elkezdtem magammal foglalkozni, mert eléggé elhagytam már előtte magam, ez tény. Elkezdtem sportolni, edzeni, le is dobtam néhány hónap alatt közel 25kg-t, emellett sportos (katonásan izmos) testalkatom lett és én is lecseréltem a ruhatáramat is. Nem is maradt el az eredmény, felém is volt más nőtől közeledés, amiről a feleségem is tudott (bár nálam nem volt se szerelem, még csak fellángolás sem, csak egy kis flört), erre picit észhez is tért. Rögtön máshogy tekintett rám onnantól kezdve, rájött, hogy még a végén két szék közül a földre huppan (mivel akkor már tudta, hogy a "szerelmével" vége lesz a dolognak) és majd esetleg ő veszít el engem végleg és ezáltal a szépen kialakított családunkat is, és most próbálja visszaépíteni a dolgokat.

Nálunk ugyanakkor ez egy szükséges folyamat volt ahhoz, hogy a kapcsolatunk megújuljon, pontosabban újra életre keljen. Mindketten hibásak voltunk sokmindenben előtte.

Az évek alatt sokat változtunk, de nem tudtuk rendesen kommunikálni a dolgokat. Ezen változtattunk, most már közösen változunk/fejlődünk, illetve nálunk egyéb tényezők is voltak, amik miatt mélypontra kerültünk.

Hosszú házasságban én úgy gondolom továbbra is, hogy ez majdhogynem törvényszerű (hullámvölgyek, mélypontok), de nem biztos, hogy az egyetlen járható út ilyenkor a gyors, meggondolatlan szétválás, a család és a gyerekek szétcibálása és a többi. Valakinek persze lehet, hogy ez az egyetlen lehetséges megoldás, sokféle élethelyzet és sokféle út létezik.