Szerintetek milyen egy normális kapcsolat?

Nincs két egyforma kapcsolat.

A leírásban szereplő dolgok szintén úgymond "egyéni" de azért olyat pl jobb, ha nem viselsz el, mint a terror, erőszak, fizikai bántalmazás, alkoholizmus stb..

Leegyszerűsítve szerintem az idő előrehaladtával az ösztönösség helyét egyre inkább átveszi a tudatosság.

Az elején még össze tud tartani két embert a hirtelen jött nagy szerelem, de ez idővel enyhül. Mikor éveken, évtizedeken át együtt élsz valakivel, annak már tényleg ismered az összes pici hibáját, furcsaságát. Ott már képesnek kell lenni kompromisszumokra, elfogadni a másikat úgy, ahogy van, néha pedig felizzítani picit a lángot ha esetleg kezdene kialudni.

Nem véletlen szokták mondani, hogy egy kapcsolat legfontosabb alapkövei a kölcsönös bizalom, tisztelet, szeretet. Ha ezek megvannak akkor őszintén meg lehet beszélni a felmerülő problémákat, aztán együtt megoldani őket. Ugyanezek kellenek ahhoz is, hogy ne elviseld a másik esetleges fura szokását, hibáját, hóbortját, hanem elfogadd, megértsd és cserébe ő is ezt fogja tenni a tieiddel.

,,És ha az egyik fél azt érzi, nem érti meg a párja, hiába kommunikálja felé több alkalommal a problémákat?"

Ez lehet kommunikációs probléma is, de valószínűleg érzelmileg nincsenek egy hullámhosszon, a másik fél talán kevésbé empatikus, nincs megfelelő szinten az érzelmi intelligenciája. Persze lehet szó arról is, hogy szimplán nem akarja megérteni. Ez összetett téma, szóval ennyi információból nem lehet igazán megmondani mi van a háttérben.

,,Vagy ha az egyik fél szimplán nemtudja elképzelni a másikkal hogy egyszer apa/anya legyen belőle?

Ha az egyik már mondjuk házasodna a másik pedig nem akar csak akkor ha lesz saját lakás?"

Ha ilyen téren nem egyeznek, az tényleg probléma. Mindenben a kölcsönösség a kulcsszó, illetve lehet azért kompromisszumot kötni ha mindkét fél enged picit, ezzel közelebb hozva a terveit a másikéhoz. A házasság a legkevesebb, azzal bőven ráér az ember és nem is szabad elsietni. A gyerekvállalásos kérdésed már nehezebb téma. Miért nem tudja elképzelni, hogy szülő legyen? Ez azt is jelenti, hogy egyik fél gyereket szeretne minden áron, másik pedig nem? Ha így van, ez olyan dolog ahol nem igazán lehet engedni és közös nevezőre jutni. Idővel persze változhatnak dolgok, de nem lehet kényszerből gyereket vállalni vagy pedig lemondani a gyerekvállalásról.

,,Ha egyszerűen nem tudják motiválni egymást a kapcsolatban?"

Számomra ez sem olyan egyszerű téma - bár nyilván semmi sem az -, mert felmerül a kérdés, hogy nem is próbálja igazán egyik/másik fél motiválni a másikat, vagy pedig túlságosan különböznek és ezért nem sikerül? Ha tényleg mindkét fél megpróbálkozik mindennel, beletesz mindent amit tud, ami csak eszébe jut, de mégse sikerül, akkor elképzelhető, hogy szimplán nem illenek össze.

Persze ez mind csak a hirtelen, összecsapott módon leírt véleményem. Nagyon bonyolult egy ember lelkivilága, kívülről nehéz megmondani mi lehet a dolgok hátterében. Ezért hoztam fel a kölcsönös tiszteletet és bizalmat. Ha a két fél tiszteli egymást és megvan a bizalom, akkor ki lehet elemezgetni, hogy adott témában miért gondolkodnak úgy, ahogy, illetve miért nem működnek dolgok. Nyilván ehhez kell még kellő önismeret is mindkét fél részéről és természetesen őszinteség, de számomra az együtt jár a bizalommal.

Bocsi ha picit zavaros, ennyi tellett tőlem jelenleg.