Az ember tényleg megérzi, ha megtalálta élete párját?

Lehet,elég bugyutának tűnhet,és én sem hittem ebben,mert úgy gondoltam eddig,hogy nincs szerelem első látásra,és hogy az érzelmek kialakulásához legalább fél-1 év kell.

Volt egy hosszú kapcsolatom,tényleg nagyon szerettem a srácot,mégis hiányzott valami(így utólag).Aztán jött a bizonyos Ő.Nem tudok róla sokat,de már az első találkozásnál úgymond lenyűgözött(akkor még nem tudatosult).Aztán kb a 4. találkozás után vele álmodtam,meg is lepődtem magamon.De aztán hitetetlen módon elkezdett érdekelni.Ennek már 2 éve.Annyira kellemes a kisugárzása,annyira nyugodt vagyok a közelében mint még senkinek.Előtte,utána sem találkoztam hasonlóval.Pedig nem vagyok már tini,és közben összejöttem 1-2 sráccal,volt köztük olyan,aki tényleg tetszett,és mégsem éreztem még csak hasonlót sem.

Próbáltam normális kapcsolatot kialakítani az elmúlt időben,megadtam az esélyt akkor is,ha mondjuk elsőre nem is igazán tetszett a srác-persze kár volt,mert elég nagy lelki sérülést okozott később,valahogy az ő közelében megéreztem ez a negatívumot.

Sokszor csak ehhez a férfihoz hasonlókat keresek és azt hittem majd így pótolhatom,de nem megy.

Összejönni vele bonyolult,majdnem lehetetlen,mert olyan a kapcsolatunk és nem egy korosztály vagyunk.

Ti jártatok már hasonló helyzetben? Az érdekelne,hogy éreztétek-e már hasonlót,illetve megvalósítottátok akkor is,amikor lehetetlennek tűnt?

Olvastam már itt 1-2 hasonló sztorit,kiváncsi lennék még hasonlókra.