Őrültség valakivel összeköltözni a messzeség miatt a második találkozón?

És hány ilyen őrültségből születik házasság...

Igazából van akik évekig várnak az összeköltözéssel, és amint összebútoroznak, jönnek rá: nem passzolnak.

A kapcsolatok így vagy úgy, de mindig is lutrik voltak.

Van, hogy a dolgok kikerülik a menetrendszert, de attól az még nem feltétlen a rosszat jelenti.

Te tudod. De azért legyen hova visszaköltöznöd.

1 éven keresztül videokapcsolat?

taps...elég béna magatartás, ha képes vagy 1 éven keresztül sehova tartó kapcsolatba bocsátkozni valakivel, noha 100000000000%, hogy a közelben is lenne valaki, akivel összejöhetnél. pl nem vetted észre még, hogy szexröl beszélni sokkal bátrabban teszik az emberek, ha van egy jokora távolság? Mert ha pl a szomszéd utcában lenne a lány, akkor ő is érezné a felelősséget, tudniillik, hogy ha mond valami "olyat", akkor aznap este csunyán megkurhatják.

Nem, nem nőttél ki! Én 26 évesen ismertem meg a férjemet, 2 hét után költöztünk össze, és most válunk! Többek között pont amiatt, hogy kimaradt a randizós időszak, nagyon hamar jött a belekényelmesedés, nem kellett soha "küzdenie" a kapcsolatért, mert mindent "készen kapott". Hosszú távon megbosszulja magát!

Most 37 éves vagyok, új kapcsolatban, és még most is kell a randizás, nagyon is kell!

Jól mondják. Ez nem kapcsolat, csak alibikapcsolat. Könnyebb azt mondani, hogy van valakid, mint beismerni, hogy egyedül vagy, mint az ujjad. Amíg mások randiznak, te bámulod a képernyőt. Amíg mások beszélgetnek, te úgy kozmetikázod a leírtakat, ahogy akarod. (A másik fél is.) Amígy mások simongatják egymást, érzik a másik illatát, te egy fejhez beszélsz a monitoron. Amíg mások szexelnek, de magaddal csinálod.

Fogalmad sincs róla, milyen a másik... mondani pedig mindent lehet. Beleképzelni a másikba a vágyainkat pedig annál inkább, és annál nagyobb a csalódás.

Te egy év alatt 2-szer találkoztál a "pasiddal". Én 1 év alatt 300-szor. Icicpici különbség.