2 év után elhagyott a barátom, nem tudom mihez kezdjek?

Hiba volt az összes kapcsolatodat elvetni, meg az egyéni dolgaidat. Én fiú szemszögből írom, engem zavar, ha egy csajnak nincsenek önálló dolgai/programjai/barátai. Legyünk együtt, bulizzunk együtt, de attól még néha kell, hogy én is menjek nélküle valahova és igenis ő is menjen nélkülem valahova. Előző barátnőmmel 2icsivel tovább bírtuk mint két év, ott ez is egy nagy probléma volt, meg sok más dolog is. Szerintem ott ő is hamar túltette magát a dolgokon. Mostani barátnőmmel 3 éve vagyunk együtt lassan, van sok veszekedés meg gond, de általában meg tudjuk oldani és amikor minden oké akkor nagyon jók a dolgok. Ha már egyszer túllépett rajtad, akkor ne erőltesd szerintem, próbálj keresni hobbit, visszaszerezni régi barátokat és idővel jön majd egy másik kapcsolat is ne aggódj.

21F

"Ha ö már nem is érez kötödést, adhatna annyi tiszteletet,h normálisan szakit a másikkal."

Te ezen a bolygón élsz még? Ennek semmi köze a tisztelethez. Elválni csak egyszer lehet de akkor végleg. Az ember csak akkor felejt ha nem emlékezteti semmi a múlt sérelmeire máskülönben nem fog tovább élni. Mindig a másikra haragszunk mert nem olyan vagy nem olyanná vált, amilyennek elképzeltük. Az élet nem arra való, hogy mindig csak jól járjunk és mindig boldogok legyünk.... van ilyen? Dehogy van!

A 13.

"13/14-es elválni lehet igy is, meg úgy is"

Elválni csak egyféleképpen lehet. A foghúzás is nagy fáj de elviselhető. De ha mindig húznának rajta egy kicsit abba beleőrülne az ember. Még nem látod be, de a barátod a legkorrektebb és a legtisztességesebb dolgot tette veled mégpedig: nem vett el tőled még többet abból, ami a legértékesebb az életedben: AZ IDŐT! Felvállalta, hogy nem fektet energiát a kapcsolatba és elfogadta, hogy elmúlt, és aki a múltban él az nem lesz soha boldog. Csalódás az élet részét képezi, az élet mindig a két véglet között inog aki a párkapcsolatban a nagy boldogságban élt előbb vagy utóbb elhozza a nagy csalódást is de minek éljünk apró örömökért. Megéri? Dehogy éri! Azok a külsőségek, amik csak ideig óráig adnak látszólagos örömöt. A szakítást mindig azok viselik el a legnehezebben, akik körül nincsenek ott a barátok, akik felsegítik a padlóról… és a barátot csak felnőtt korra kezdi becsülni az ember amikor már nincs…. és akkor nagyon szegény az ember!

Azok az emberek, akik szakítás után a másikra haragszanak, mert elhagyott azok önző és gyerekes viselkedésű emberek. És csak magukat sajnáltatják évekig, hogy mi lesz most velem? Hogy élem ezt túl? Mihez kezdjek én? Miközben elmegy az életük legszebb része…. Sok embernek bele kéne vésni a tudatába, hogy AZ EMBER NEM TULAJDON! Se a gyerek, se a férje és egy párkapcsolat mindig két emberen fog múlik. Senki nem mondta, hogy egy kapcsolat örökké tart. Nincs ilyen. Minden kapcsolat megromlik egyszer a kérdés az, hogy van-e közös út, hogy érdemes legyen megjavítani.

Elválni nem csak egy félképpen lehet, ez baromság.

A szakítás, az szakítás, el kell fogadni az igaz, de le lehet zárni normálisan is egy kapcsolatot, nem csak kutyafuttában.

A szakítás csak az érzéketlen embereket nem viseli meg.

A kérdező nem hiszem, hogy haragszik a volt párjára, hisz azt írja, hogy szereti, és egy fantasztikus ember. Csak nem érti, hogy miért így szakított vele, ezért csalódott.

Nem mindenki képes rá, hogy azonnal elfogadja azt, hogy 2 évig együtt voltak, és egyik percről a másikra kisétál az életéből a másik, esetleg úgy, hogy meg sem beszélték rendesen a dolgaikat.

A szakítás, mindenképp fáj, és rossz, de a kérdezőnek könnyebb lenne egy kicsit, ha átbeszélik a dolgaikat, és nem úgy rázza le, mintha nem is lett volna közük egymáshoz, és attól a perctől kezdve közömbös lett volna neki.

Vagy a férfiak úgy működnek, hogy kikapcsolják azt a gombot magukon?

Abban egyet értek, hogy szakítás után már nem kell tartani a kapcsolatot, ami nem azt jelenti, ha véletlen összefutnak, akkor átnéztek egymáson.