Hogy felejtsek el valakit, aki sosem volt és sosem lesz az enyém?

Mert 2 külön világ vagyunk...Szerintem a nevemet sem tudná,ha napi 6-7 órában nem lennék vele egy osztályba.

Ő a menő szépfiúk közé tartozik,akit mindenki ismer és imád a középpontban lenni.Én pedig az ellentéte vagyok.

És a szüleim sem kedvelik,mert szerintük csak egy "sznob,újgazdag gyereke" és motorozik is,anya meg alapból nem bírja a motorosokat,a lelkemre kötötte,hogy amíg élek,nem ülök motorra...Hát ma ezt megszegtem,mert a srác elhívott kávézni és utána ő hozott haza és annyira jó volt vele lenni,hogy azt el mondani sem lehet.

Ha mondják,hogy XY milyen helyes,én rögtön azt keresem benne,hogy a srác,akit szeretek,mennyivel helyesebb és jobb,stb.Nem tudok továbblépni...:S