Úgy érzem a barátom nem foglalkozik velem eleget, ez ellen mit lehet tenni?

mármint kik? barátok v szülők? ha össze akar veled költözni, akkor csak jelentesz neki valamit, és ez egy előrelépés a kapcsolatban

de rajtad kívül azért vannak mások is az életében

Én is hasonló helyzetben vagyok. Érzem, hogy szeret, amikor együtt vagyunk, akkor igazából nincs is semmi gond. De max. heti egyszer, vagy kétszer tudunk találkozni (akkor sem egész napra, sokszor csak pár órára), és én a köztes időben érzem ezt az elhanyagolást.

Mintha ő nem is szeretné, hogy többet találkozzunk, pedig néha tényleg csak pár óráig látjuk egymást hetente, pedig egy városban lakunk... Mindig én kérdezek rá, hogy mikor tudunk majd találkozni, én állok elő a programötletekkel, én kérem meg, hogy legyen már olyan kedves és ne este 10-kor állítson be hozzám, amikor már 7-re is tudna jönni. (Heti egy talinál azért ez nem mindegy, ha másnap reggel 6-kor kelni kell.)

Ő kollégiumban lakik, és úgy veszem észre, hogy az ottani haverok, ottani bulis élet fontosabb neki. Én nem is akarom őt elzárni a barátaitól, örülök, hogy jól érzi magát, de könyörgöm, egész héten velük van, velem meg alig, és sokszor így is miattuk mondja le a találkozót (mert most együtt söröznek, vacsoráznak, játszanak, stb)... Meg az is zavar, hogy pl. ha tudja, hogy fontos vizsga, vagy stresszes munkanap előtt állok, utána eszébe nem jutna megkérdezni annyit, hogy "na, milyen volt, hogy sikerült?"

Szóval átérzem a helyzeted. Én is csak azt tudom mondani, hogy beszélj vele, mert lehet, hogy észre sem veszi, hogy ez téged zavar. Én is többször beszéltem már a barátommal, akkor elcsodálkozott, bocsánatot kért, hogy néha megbántott, stb... Pár hétig utána jobb a helyzet, aztán megint kezd hanyagolni.

Ennek ellenére szeretem, szóval akármennyire zavarnak ezek a dolgok, megpróbálom megvárni, míg kicsit érettebb és törődőbb lesz...