Hogyan tudnám túltenni magam ezen az egészen? Csak egyre rosszabb.

Kicsit több, mint egy hónapja ért véget egy párkapcsolatom, 20 éves lány vagyok, a volt barátom 22. Egy évet voltunk együtt, ami tudom, hogy nem olyan hosszú idő, de rettenetesen szenvedek. A szakításunk oka az volt, hogy rengeteg komoly lelki problémával kellett megküzdenem már egészen kicsi korom óta, amitől nagyon érzékennyé váltam. Sokszor harcoltam ki akaratomon kívül veszekedést, amiket akkor és ott én magam sem értettem, de ettől csak még inkább kétségbeestem és még jobban próbáltam védeni magam egy nem létező ellenségtől. Sajnos ő belefáradt ebbe, az utolsó egy hónapunkban éreztem, hogy gondok vannak, sokkal többet volt szomorú és sokkal többet ölelgetett, de egy idő után nem bírta tovább és elküldött. Akkor még abban maradtunk, hogy ne keressük egymást egy ideig, hátha begyógyulnak a sebek és rendbe tudjuk hozni ezt az egészet. Nagyon nehezen bírtam, de úgy éreztem, hogy van remény. Most viszont pár napja teljesen véletlenül összetalálkoztunk, első pillanatra azt hittem, hogy minden rendben lesz, de pár percnyi triviális beszélgetés után kiszakadt mindkettőnkből az egész. Még mindig nagyon szeret, hiányzom neki, magányos nélkülem, de nem akar párkapcsolatot, úgy érzi, hogy teljesen szétesett körülötte minden, nem tudna velem úgy törődni, ahogy megérdemelném, illetve nem tudna tolerálni egy apró hibát sem.

Nem akartam nagyon hosszan leírni, de általában úgyis jönnek a kérdések, hogy mi volt a pontosabb ok, jobbnak láttam ezt megelőzni. Én a találkozásunk óta még jobban magam alá zuhantam, mint előtte, pedig próbáltam magam készíteni arra, hogy végleg vége, de mégis kiborultam. Volt valakivel már hasonló? Hogyan lehet túllépni? Képtelen vagyok bármit is tenni, mert ismerem annyira, hogy nem csak mondja ezeket, látszik rajta, hogy teljesen meggyötört, nem tudom elengedni a gondolatot, hogy mellette akarok lenni a rosszban is, mert szeretem. Még ha nem is tudtok tanácsot adni, legalább kiírhattam magamból, bár már a barátaimat is ezzel nyaggatom, de úgy érzem, hogy csak egyre rosszabb lesz.