Megőrítette a tavasz a barátnőmet? Miért viselkedik úgy mint egy óvodás?

Barátnőmmel lassan egy éve együtt vagyunk. Nagyon szeretem, de másfél hónapja valahogy megváltozott és ez nagyon kiborít, főleg mivel nem tudom mitévő legyek.

Barátnőm eddig egy nagyon kellemes bújós társaság volt, nagyon ragaszkodtam a társaságához (ami persze nem azt jelenti hogy nem voltam el nélküle, de ha ott volt a lehetőség, akkor inkább őt választottam), ezért sokat is voltunk együtt amióta megismertem. Épp ezért eléggé sok oldalát sikerült megismernem - legalábbis így gondoltam - amíg egy pár hete el nem kezdett úgy viselkedni mint egy óvodás. Értelmetlen dolgokon hisztizik, gügyög, ha rám mosolyog, az olyan mintha egy kisgyerek nem tudna kit kezdeni magával és vigyorog. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de olyasmi, mintha nem is ő lenne az aki rám mosolyog, hanem egy buta, részeg lény, aki megpróbálja beadni hogy szeret. Rettenetesen felkavar és sajnos nagyon felháborodok, gyhogy nehezen kezdeményezek utána. Inkább helyben hagyom pár percre míg nyugodtan visszatérek hozzá és megbeszéljük a dolgot. Persze ő ennek következtében nyavajog, értetlenkedik a múltkor már sírt is, úgyhogy felhagytam a dologgal. Persze nem úgy közeltettem meg a dolgot hogy mos csakis Ő tehet a dologról, rettenetesen sokat agyaltam rajta hogy én vagyok az a személy aki másképp kezdte el látni a dolgokat, de a környezetem beigazolta hogy nem elsősorban velem van a gond. Ha mégis ara nagyon rá akarok jönni, mert megőrülök.

Tegnap filmet néztünk, és a szomszéd hangosan dübörgette a zenéjét, persze nem volt olyan vészes, de őt nagyon zavarta. Miután lefürdött, meg elkezdett gügyögni, meg idétlenül viselkedni meg sejpítve beszélni hozzám, mint egy ostoba gyerek (vannak ostoba és okos gyerekek ezt be kell látnia mindenkinek).

A másik dolog meg az hogy megváltozott az ahogy közeledik hozzám. Nincs benne határozottság. ha ad egy csókot, akkor a nyelve úgy lóg a szájában mint egy dölgött hal, nincs benne élénkség, semmi szenvedély.

Azon is agyaltam hogy kiszeretett belőlem, csak nem meri bevallani magának. Bár remélem ez semmiképpen nem opció, az nagyon szomorú lenne.

Kérlek segítsetek. Nem tudok aludni, dolgozni és lassan már enni sem mert nagyon kikészít a téma.