Fiúk! Voltatok már ebben a cipőben?

Sok sz@rságot összeolvastam meg összehallottam már, hogy legyél ilyen, meg legyél olyan és akkor szeretni fognak a nők, meg könnyű lesz csajozni. De ha az nem én vagyok, akkor játsszam meg magamat? Másik oldal hogy legyen sok pénzed, és lesz nő. -> ebből kiindulva, nekem nem kell olyan nő aki az autómat és többi anyagi dolgomat jobban szereti, mint engemet.

Én gyorsan kiismerhető és nagyon egyszerű személyiség vagyok, jobban szeretem a megszokott dolgokat a spontánoknál. Ha megyek valahova megtervezem az utat, belövöm hogy mennyi ideig fog tartani, stb. És amennyire a körülmények engedik, tartom is magam a tervhez. Én nem járok el csak úgy céltalanul itthonról. Ha megyek akkor célja van a menésnek (bolt, suli, meló, vásárlás, ismerős, stb.) Mint észrevettem sokaknál ezek a tulajdonságok mint pontosság, kiszámíthatóság, egyenesség és egyszerűség egyenlőek az unalmas "kategóriával"(tudom csak rossz emberekkel sodort össze a sors, de hát tehetek én erről...). Én viszont ezeken nem fogok változtatni, mert jó ez így számomra maximálisan. Ha ezeknek az az ára, hogy nem lehet/lesz barátnőm, akkor ezt én maximálisan hajlandó is vagyok megfizetni.

Nem vagyok se nő, se fajgyűlölő, lényegében emberbarát vagyok - munkám is emberekhez köt mondhatni fizikális kapcsolati szinten, de egy beszélgetésen kívül nem viszem tovább a dolgot senkivel és egyik nemmel sem. Elbeszélgetek én bárkivel, kortól és nemtől függően, de ennyi.

Tavaly március óta nem randiztam. Pedig eme ~1,5 év alatt kb 300+ embert megismertem és ezek 70%a nő elsősorban.

Persze annó 20évesen én is rengeteget gondolkoztam hogy bennem milyen hiba van, ami miatt nem sikerülnek a dolgok? Én hibám e egyáltalán? Az hogy más szemében unalmas életet élek? Ez egyéni szoc problem. Neki nem jön be, akkor nem jön be. Ezért én nem fogok felvenni egy szerepet ami megfelel neki(k), amúgy is ahány ember annyi elvárás. Én az összes bnő jelöltemhez pozitívan álltam hozzá, viszont viszonzásként egyiktől se kaptam ezt meg. Többség mondhatni "kihasznált", volt valakijük akinek elsírhatták a bajukat, azt kb ennyi.

24 évesen úgy állok hozzá, hogy élem az életemet, és örülök annak amim van. Nem fogok én senkiért sem hülyét csinálni magamból, meg futni utána és lesni a kívánságait, avagy megváltozni ha viszonzásként még egy válasz sms-re se méltatnak. Szerencsémre mindig találok valami új dolgot amivel el tudom foglalni magam, ami leköt.

Üdv.

Szerencsére én önértékelési zavarokban nem szenvedek...

Ez hogy "beszélgess többet lányokkal..." is egy nagy általánosítás. Én beszélgetek velük, de az csak beszélgetés is marad. Beszélgetés az kevés, flörtölni meg az ember nem flörtölhet mindenkivel. Főleg ha nem úgy áll hozzá hogy lyuk-lyuk, csak legyen már végre valaki.

Én ateistának vallom magam, de ebből a szempontból hiszek a sorsban, meg a felsőbb akaratban. Mármint abból hogyha az ember megpróbál valamit 100x és nem sikerül neki, más meg 1-2x próbálja és betalál. Persze lehet nevezni szerencsének, meg tudásnak, de én sorsnak hívom. Egyszerűen az én életem nem erről kell hogy szóljon.