A valódi szerelem önzetlen?

A Kedvesem, akivel kb 2 éve vagyunk együtt (én 33- ő 36), most azt kérte, hagyjam egyedül. Nagyon sok gond van az életében, sajnos az enyémben is, nem vagyunk jó passzban, és azt mondja, nincs energiája semmire. Másképp működünk, szerintem egy kapcsolatban nincs olyan, hogy "hagyj békén"...de talán én vagyok önző. Azt mondta, nem akar szakítani, csak elege van. Mindenből, főleg az örökös szenvedésből. Hogy ő nem ilyen érzelmes, és nem tudja most azt adni, amit várok tőle. (?)

Először teljesen kiakadtam, hogy neki terhet jelent engem szeretni...de aludtam rá egyet. A szerelem nem kér, hanem elfogad. Most nekem kell elfogadnom őt és ezt a helyzetet, és időt adni neki, hogy rendezze magában, amit kell.

Mondjátok, hogy nem vagyok egy idióta. :-D Kérlek. :-D