Összejönni valakivel, mert akit szeretünk nem lehet a miénk valami okból, ezért el akarjuk feledni. Mit gondoltok róla?

Minden bizonnyal azért jött össze mással, azért akart elfelejteni, mert azt hitte, hogy te nem szereted, és ezért nem közeledtél felé.

Ha most is szeret, akkor nem kell félned.

Egyébként, én a helyedben nem firtatnám különösebben a dolgot. Boldog lennék, hogy végre a barátnőm és nem törődnék azzal, hogy mi történt előttem. Persze, ez csak az én véleményem, szóval...

Más szempontból pedig teljesen természetes, hogy ez foglalkoztat. Ha készek vagytok beszélni róla, beszéljétek meg, én azt mondom.

1. Miért nem mindegy neked, hogy mit csinált, mikor már együtt vagytok, és szerelmesek vagytok egymásba?!

2. Nagyon gyerekes, hogy ezen pörögsz. Ha megtudnám ezt, én a lány helyében szakítanék, de komolyan.

3. Amúgy nem szép dolog tényleg, de gondolom erre már ő is rájött. Előre kellene nézni.

Én megtettem, rossz ötlet volt. Most ennek a fiúnak a gondolatától nem tudok szabadulni, megszerettem, de nem vagyok szerelmes. Nekem reménytelen szerelem volt, azt mondta legyünk barátok, a hátam mögött meg azt, hogy ilyen kövér disznóval ő nem tudna járni. (Nem vagyok kövér...) Hogy kivel szemben szemétség ez? A fiúval, akivel jártam, és magammal szemben, hogy nem voltam képes várni egy szerelemre, hanem összejöttem valakivel csak hogy felejtsek. Most meg is fizetem a tanulópénzt.

Nehéz belegondolni a helyedbe magam, mert már így nem tudnám elítélni a párom, fordított helyzetben. Szerintem mondd el neki, hogy rosszul érzed magad emiatt.

De ha igazán szereted, megvárod, amíg meg tudsz bocsájtani.