Miért akarnak az emberek úgy együtt lenni valakivel, hogy amúgy nem szerelmesek?

Mert kényelmes. Ha ötven leszek én is befogadok a házamba valami hasonló korú banyát aztán 3 feladata lesz: takarítás, főzés, kussolás.

Mint egy ingyenes szolga, cserébe lesz hol lakjon. Meg egye-fene ha közepesen néz ki korához képest akkor majd nagyritkán lesz más is de akkor dupla adag Lasagne-t meg sütit kell hogy készítsen aznap.

#1

Hát erről eszembe is juttot egy rövid "DAL" részlet

"Mai napig nem értem, egyszer megkérdem egy lánytól

Hogy a magánytól félnek-e jobban, vagy a f**zhiánytól

Sír miközbe az arcára vered, de a szemét törli meg

Nem tudok nélküle de vele se élni. Hát dögölj meg!

Úgy érzem magam, mint egy pap, igaz nem gyón de térdepel

Sírjál a k***a anyádnak mindenki amit érdemel"

Kedves utolsó: több, mint két éve vagyunk együtt a kedvesemmel (immár jegyespárként), és nem hogy elmúlt volna, egyre mélyül a szerelem.

A szerelem is sokféle, lehet definiálni erős, hidegrázós, de kellemes érzésként, vagy olyan intenzív ingerként, mint pl érzed, hogy pillangók repkednek a gyomrodban, stb. Hosszútávon viszont azt hiszem, a szerelem másról szól. Olyan kötődésről, melyet az életed árán sem akarsz felbontani, féltésről, mélyebb szeretetről, önzetlenségről, csodálatról. És ha ezt mindkét fél érzi, akkor mondható el egy kapcsolatról, hogy legszebb esetben az ember élete végéig kitart.

Viszont az igaz, hogy aki eleve intenzív ingerként éli meg a szerelmet, az nehezen érezheti ezt a fajta érzést éveken át minden egyes percben ugyanazon ember iránt. Bár nekem a gyomrom néha még mindig össze szokott szorulni ha egy-két nap kihagyás után végre megpillanthatom a szerelmemet :)

Előző voltam.