Ti ezek után vele maradnátok és tudnátok bízni?!? Tévképzetek? Vagy vakság és már rég be kellett volna fejeznem?

Jelenleg 2éve vagyunk együtt a barátommal, rendszeresen bizalmatlan vagyok vele szemben, el sem tudom hinni, hogy ne csalna meg, de amikor leülünk ezekről beszélni és a szemébe nézek, akkor bizton azt érzem, h nem tenné meg.Eltelik pár nap, és újra előjön a gyanakvás, beleképzelek mindent, mindenbe. Azt hiszem, ennek van előzménye, de nem tudom mennyire függhet össze a két dolog.Mindemellett azzal is tisztában vagyok, h én önbizalmam sem túl egészséges, és ezek a téveszmék belőlem is fakadnak.Szóval alapvetően az előttem lévő lányt is megcsalta a vége fele, mondván, h "nem volt jó a kapcsolatuk',majd elkezdtem érdekelni, de még együtt volt a lánnyal, csak én mondtam, h amíg együtt vannak, addig tartsuk meg a távolságot.Ők szakítottak, mi összejöttünk.A kapcsolatot úgy indította, h beszámolt az összes barátnőjéről(ami valamilyen szinten korrekt), de belement a szexualitás részébe is, és körülbelül 4órán keresztül csak erről beszélt, és picit zavart is, mert kicsit olyan volt, mintha egyiket sem engedte volna még el.Aztán az első hónapban még szinte a tenyerén hordozott figyelt rám.Majd egyre többször kritizált, nem sokra rá közölte, az egyik barátnőjéről, h neki ő volt az igazi(ami azt hiszem normális, h van ilyen, csak nem gondolom, h 1-2hónap után a másik arcába kellene vágni, pláne ha az illetőtől komolyabbat szeretnék, és tisztelem, szeretem).Ez is egy kritikus pont maradt, amit nem igazán fogok tudni elfelejteni, még a mai napig itt cseng a fülemben.Majd rá pár hétre kialakult egy szerelmi sokszög, mi szerint mi jól meg voltunk, de hirtelen két másik lány is szemet vetett rá állítólagos komoly érzelmek kíséretében.Eleinte nem zavart, mert tudtam, h a barátom csak amolyan nagyon jó barátként tekint rájuk, majd elkezdett zavarni, h bizonyos okok miatt nem mondhatta meg, h ő ezeket nem viszonozza, és a két leányzó arról sem tudott, h mi együtt vagyunk(ismertem mindkettőt).Nem soká az egyiküknél aludtak mind a hárman, ami csak utólag derült ki, de még itt is szerettem volna hinni, h nem történt semmi.Majd egyikükkel találkozott kettesben, megint csak a hátam mögött.Ezt már nem mondta el, én jöttem rá.Már pedig azt gondolom, h ha az embernek nincs mit titkolnia, akkor nem is teszi...egészen idáig sosem kutakodtam utána, ez is csak véletlenül derült ki, de később már nem bírtam magammal és belenéztem a facebookjába(amit azóta sem tettem meg bármennyire is kételkedem), és kiderült h másik nap a másik lánnyal találkozott volna.Eközben ő kimondottan szeretett volna találkozni egy messzebbi lány ismerősével, akivel korábban meg volt beszélve, h megcsalja vele az akkori barátnőjét...Itt már eléggé felkaptam a vizet, h ez így nem okés.És mostanra a második év elteltével teljesen elkezdtem már beleőrülni az egészbe..,idő közben ő már eljegyzésről beszélt...de ellaposodtunk, sokat veszekszünk.Az első egy évben én nem mentem sehova, nem találkoztam senkivel(lehet ez volt a hiba?) rá sem bírtam nézni másra...jelenleg pedig ott tartok, h érzem, h rövid időn belül meg fogom csalni, lenne jelölt akár hosszútávra is, de nem akarok ilyen hatalmas zűrzavart magam körül, van elég. Mielőtt bárki megkövezne, nagyon sokszor beszéltem erről vele, h túl természetesnek vesz, hajnali 3kor én elvárom, h haza kísérjenek, Ne pedig csak úgy ott hagyjon valahol,és h számomra érzelmileg nem kielégítő a kapcsolat.De ő inkább zsarolásnak vette.A problémák kezdeténél nagyon meg szerettem volna oldani a dolgokat, de nem sikerült.Próbáltam szép szóval, veszekedéssel, önsajnáltatással...próbáltam azt kiemelni, ami nem jó...egy időben csak azt emeltem ki, ami jó, hátha a dicséret ösztönzi, h máskor is úgy cselekedjen, de semmi sem használt, egyre csak romlott a helyzet.Ettől függetlenül nagyon szeretem, és ragaszkodom hozzá, és igen, gyáva vagyok kilépni, mert ő volt az első, és nehezen nyílok meg, de azt sem szeretném megvárni, h bántsam őt.

Vélemények?A bizalmatlanságomnak mennyire lehet köze a kapcsolatunk indulásához?Vagy csak bennem gyökerezi az egész?Túl pörgetem az agyam, és az elején történtek normálisak, vagy én voltam túl vak, és már ott észre kellett volna vennem, h nem tisztel nem becsül, és még lehet félre is kacsingat, és még csírájában véget vetni a dolognak?

Várom az értelmes válaszokat, én 21vagyok, de az a két év nekem még nagyon sok idő, azt idáig is tudtam, h valószínűleg nem vele fogok nyugdíjba menni, de azert valami pici segítségnek örülnék, h merre tovább.