Férfiak/nők, akik fiatal korukban azért szakítottak a párjukkal, mert még szeretnének élni, a saját céljaikat hajkurászni, megérte a dolog?

Hasonlo heyzetben vagyok, 15 eves koromtol ugyanazzal a lannyal elek parkapcsolatban. O volt nekem mindenben az elso.

Nem mondom, volt egy rovid periodus, amikor mekem is hulyesegek jartak a fejemben, de akkor meglattam, hogy milyenek a tobbi lanyok, es mi van nekem itthon. 6 eve vagyunk egyutt es keszulodok, hogy hamarosn kerjem meg a kezet... belepusztulnek ha csak egy pillanatra elvesztenem, es szerintem, ha ennyi ido utan is meg mindig ezt erzem, akkor ez sosem lesz maskepp. 21/f

Az én történetem: 28 éves voltam és első éves voltam egy három éves képzésen, nekem nagyon fontos volt, hogy elvégezzem az iskolát. Volt akkoriban egy barátom, nagyon szeretett, és mondta hogy 1 éven belül gyereket akar. Én megmondtam, hogy amíg nem végzek szó sem lehet az egészről. Elengedtem. Gyereke azóta se lett neki, mert olyan hölggyel hozta össze a sors utánam (ennek már 8 éve azóta is együtt vannak), hogy ki volt zárva a gyerekvállalás. Nem bántam meg, mert én azt az elvet vallom, hogy amíg nincs biztos egzisztencia baromság családot alapítani.

Az igazi szerelemre picit várni kellett, most jött el júniusban. De már készen állok arra is, hogy esetleg családom legyen, most van itt az ideje.

Szereted ezt a lányt igazán? És ő hogy áll az egészhez?

Ha mindenáron családot akar, már ilyen fiatalon, akkor nem biztos, hogy rá van szükséged.