Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mennyi esély lehet arra hogy házasság legyen belőle?
Lassan egy éve vagyunk együtt, és eddig annyira nem fordult meg a fejemben csak eszembe jutott egyik nap. Olyan pár hónapja szóba került a házasság és esküvő csak így véletlenül, nem utaltam arra hogy el kéne vennie engem, de azt mondta szerinte házasság nem fontos és nem egy darab papír tart össze két embert.
Én se akarnék még férjhez menni, ahhoz még kéne saját egzisztencia nekem is és neki is és több idő míg kiderül együtt tudunk-e élni. Mindketten tanulunk még, de ha eltelnek évek, abban a korban leszek és úgy érzem mindenben összeillünk, azért szeretnék családot és házasságot.
Az igaz abban egyet értek hogy nem a papír tart össze két embert és talán működhet is egy kapcsolat házasság nélkül és gyerekkel, de szerintem ha egy kapcsolat évek után eljut egy olyan szintre hogy a felek biztosak egymásban hogy egymással szeretnének élni, kiismerték egymást, bizonyíthatják azzal is hogy a törvény előtt vállalják egymást és a népes rokonság előtt.
Én azért majd egy nap szeretném átélni ezt az élményt, hogy az apám vezet az oltár elé, ott ülnek a családtagjaim, anyukám, testvéreim és távolibb rokonok, ismerősök barátok meghatódva, én álmaim ruhájában a lehető legjobb formámban, látva az örömöt az arcán és kimondani a boldogító igent.
Most lehet azt mondani hogy úgyis válással végződik egy házasság, amúgy is minek és a házasságok fele válással végződik, de nemrég megházasodott az unoka tesóm srác, akiről nem gondoltam volna. Ilyen-olyan elvárásai voltak milyen nőt szeretne, ilyen-olyan bombanőt megadott paraméterekkel, ehhez képest egy ugyan helyes meg csinos lánykát vett el de az ideáljához képest messze nem tökéletes, vannak benne kifogásolni valók. Nem is vette eleinte komolyan akkor se mikor már szóba került összeköltözés a srác halogatta, aztán csak együtt laktak. Olyan öt év után házasodtak össze, állítólag nagyon megszerette a csajt és boldognak tűnnek. A csaj lehet nem egy ideál de igazán tüneményes, csodálom unoka tesóm kellett neki aki elég pökhendi. Szóval róluk nem gondoltam volna egy nap megházasodnak és mégis (ők harminc felett vannak).
Voltunk is az esküvőjükön, mindketten hivatalosak voltunk, nagyon szép volt az egész jól meg volt rendezve.
Ennek kapcsán került szóba olyan egy hónappal később a házasság, esküvő és mondta barátom ő nem tartja fontosnak. Gyerek is szóba került, mondtam most nem akarnék nemcsak anyagi okokból hanem nem érzek rá vágyat de pár év múlva lehet hogy igen, nekem úgy tűnt hajlana rá.
Amúgy egy nagyon rendes fiú, szüleim is megszerették, kedvelik őt, szerintük szeret engem és én is úgy érzem szeret, sok mindent megtett értem és cselekedetekkel is kimutatta már sokszor, mondta nem akarna elveszíteni.
Mondom még egyszer, én nem akarok még férjhez menni, nem állunk úgy anyagilag és korainak is érezném, több idő kellene hogy elteljen hogy biztosak legyünk benne. De ha tegyük fel eltelne pár év, olyan 4-5-6 év és még mindig együtt lennénk, lehet gondolnék a házasságra köztünk. Erre vonatkozna kérdésem, lehetséges hogy csak most gondolja így és évek múlva megváltozhat a véleménye, vagy lehet hogy évek múlva is így gondolja majd?
Jó, nem ismeritek, nem tudhatjátok, de mik a tapasztalatok?
Én 25 ő 26.
válasza:Nem mindegy mit hoz a jövő?A mának élj és ne azon gondolkozz mi lesz x év múlva.
Főleg idő után rápörögsz.Hagyd és élvezzétek egymás társaságát
válasza: válasza: válasza:
válasza:A hosszú kérdésekre általában ne érkezik válasz, tekintve, hogy az emberek szörnyen lusták. Szerintem igen, jó esélyetek van, hogy összeházasodjatok. DE! Nagyon fontos a kölcsönös szeretet, bizalom és egymásért élés. Ha a szerelem elmúlik (mert elmúlik), akkor ezek kell hogy legyenek házasságotok tartópillérei.
Ami még fontos: A házasság az nem az "igen"-ből áll. Az abból áll, hogy jóban ÉS rosszban, szegénységben ÉS gazdagségban, egészségben ÉS betegségben. Ám a legfontosabb, hogy a házasságotok nem csak egy ceremónia, hanem egy adomány. Egy adomány, amellyel Istennek adjátok önmagatokat és egymást.
Ha akarod, írj privátot. Lehet, hogy adhatok némi tanácsot és biztosra veszem, hogy te is tudnál nekem segíteni.
válasza:rizsálhatnék nagyon sokat...de lényeg h adj időt neki vannak akik csak 4-5-6-7 év múlva házasodtak össze és még sem volt soha semmi probléma.
Soha ne azért vegyen el húzza az ujjadra a gyűrűt és írja alá a papírt mert te szeretnéd te vágysz rá.
Ez nem egy utazás vagy nyaralás.
Ha ő akarja és eljut arra a szintre akkro majd elvesz téged,
Addig meg éljetek vidáman.
válasza: válasza:Beszéljétek ezt át. Kényes téma lesz nyilván, ezért nem is kell erősködni. Elmondod, te mit tartasz elképzelhetőnek a jövőtökkel kapcsolatban, ő is elmondja. A lényeg, hogy ne érezze magát kényszerítve.
A házasság nemcsak egy papír, ezt minden normális ember tudja, hiszen jogi, társadalmi, vagyoni téren jár bizonyos változásokkal. Érzelmileg tényleg nem ez köt össze két embert, mégis egy komoly, felelős döntés. Legalábbis annak kellene lennie, sajnos sokan már nem így állnak hozzá.
A másik, hogy egy éve vagytok együtt, gondolom, még nem éltek együtt, azért ne várd, hogy már azt tervezi, hogy ásó-kapa-nagyharang. Van, aki hamarabb elhatározza magát rá, van, aki csak később.
Mindenesetre nem vagytok már tinik, azt azért jó tisztázni, hogy tudtok-e közösen tervezni, össze tudjátok-e hangolni a további közös életeteket.
válasza:Neki nem fontos, te később házasságban képzeled el az életet.
Az ilyenből szokott kisülni az, hogy itt sír a lány, hogy a pasijával már 5-6 x éve együtt vannak és még mindig nem vette el...meddig várjon...
Kierőszakolni tényleg nem érdemes. Ez nem is áll szándékodban ahogy nézem. Viszont te házasságpárti vagy, ő viszont nem.
Én nem nagyon hiszem, hogy ez változna. A házasság nem csak papír. Aki ilyet mond, az hülye és kész!
Ez csak takaró, kifogás, amivel lerázhatja magáról a felelősséget, amivel kiskaput hagyhat ami kivezet a kapcsolatból, ha talál számára jobbnak tűnő partnert, könnyebben leléphessen.
Én személy szerint nem maradtam volna olyan emberrel aki ilyen szöveggel jön nekem, ha szóba kerül a házasság.
Annak idején teljesen nyilvánvaló volt, hogy nekem a kapcsolat beteljesedését a házasság jelenti, a hivatalos összetartozás. Tehát nem maradtam volna évekig olyannal aki nem így gondolkodik. Mert felesleges arra várni, hogy majd megváltozik a véleménye....
Van olyan ismerősöm aki várt...5 és fél év ment el a fiatalságából a semmire, mert csak várt, és várt, és hagyta hogy a pasija hülyítse... 26 volt amikor szakítottak mert a pasi végül megcsalta. Most 28, azóta sincs senkije, pedig ő már 30 évesen gyereket akart meg esküvőt. Soha nem értettem miért maradt vele ilyen sokáig, amikor a pasi összeköltözni se akart, mert kényelmes volt a szüleivel, hogy az anyja kiszolgálta, apuci meg mindent a segge alá tolt....de azért a csajszi elhitte, hogy persze majd összeházasodnak meg lesz gyerek...
Na ezért van az, hogy nem kell olyanra várni aki szerint csak papír a házasság, és nem jelent semmit, vagy azzal hiteget, hogy talán majd, vagy lánykérés van, de a kapcsolat nem halad előre, se összeköltözés, se semmi...stb.
Az én férjem pl 1 hónap után kért meg, tudtuk egymás szándékait, tehát tudtam, hogy érdemes rá várni. Másfél év után házasodtunk össze. Megvolt hozzá minden ami kellett, nem volt mire várni. Biztosak voltunk. 2 éve történt. Nem bántuk meg. Nagyon boldogok vagyunk.:) 25 és 22 évesek voltunk akkor.
27/N
Azért ennél árnyaltabb a kép. Csak egy éve vagyunk együtt, valahol megértem hogy még nem gondolkodik házasságon. Legalább őszinte volt és nem hitegetett.
Még össze se költöztünk, együtt is kéne élnünk ahhoz, hogy tudjuk együtt tudunk-e élni és hogy jövünk ki anyagilag. Más csak járni és találkozgatni mint együtt is élni.
Akit írtál elég sarkított, kifordított példa, hogy hiteget, nem dolgozik, nem akar összeköltözni, hagyja apuci-anyuci eltartsa.
Minden eset más, nem lehet minden embert egy kalap alá tenni.
A barátom igaz még otthon lakik, de rendesen dolgozik és nem anyuci-apuci tartja el teljesen, élelmet persze hogy kap és segítenek neki, de emellett rendesen dolgozik és a fizetéséből valamennyit haza is ad.
Összeköltözni szeretne, ezt nekem egyértelműen megmondta, anyagi okok a részemről fenn állnak és még nem találtunk olyan lakhelyet ami megfelelne.
Most akkor komolyan gondolhatja vagy sem?
Nekem úgy tűnik, az hogy egyelőre miért ódzkodik házasságtól, lehet személyes élmény (szülei korán elváltak egyik szülővel él) vagy lehet kifogás és ennyire komolyan nem kötelezné el magát.
Van olyan hogy valaki később sem gondolja meg magát, és van akinek megváltozhat véleménye.
Az unoka tesóm akiről sose gondoltam volna, elég unszimpi és amekkora igényei voltak, jó ideig nem vette komolyan azt a lányt aki ma már a felesége, összeköltözni se nagyon akart vele de aztán nehezen belement, most már házasok és nem kellett kényszeríteni. Egy idő után rájött, hogy a lány fontos neki és vele akar élni.
Nyilván nem mindenkinél történik így, azt mondom nem lehet előre tudni.
De én azért megkérdeztem, mert tudni akartam hogy gondolja más, milyen tapasztalatai vannak, hogy látja.
Persze köszönöm az őszinteséget mindenkitől, annak is aki úgy véli fel akarta nyitni a szemem, csak azt mondom általánosítani nem lehet, mert mindenkinél más és más lehet valaminek az oka.
Valamikor meg kéne beszélnem vele, csak nem szeretném, hogy csak amiatt vegyen el mert én szeretném, ne kényszerből tegye.
Valahogy úgy kéne szóba hoznom hogy ne érezze magát kényszerítve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!