Mi van ilyenkor? Lehetetlen eset.

Kedves kérdező, nem semmi hogy ezt ilyen régóta csinálod. De ne legyenek illúzióid... A következő intelem mintha egyenesen neked szólna, csak egyetérteni tudok vele.

Egy 23 éves embert nem fogsz tudni megváltoztatni, pláne amíg ki nem nő anyuci szoknáyja mögül. Szóval gondolkodjatok el a kiugrás lehetőségén (nem lesz könnyű), de utána a srácnak kézbe kéne vennie az életét, nem azt mondom hogy szökjön el otthonról, de ez így kettőtöknek sehogy sem lesz jó.

"9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket."

forrás:

[link]

hát veled sincs minden rendben.....

lényegében ha az anyja nem lesz aklor te fogod nevelni a srácot,kell ez neked?

emellett az anyja sosem fog elfgadni,nem is értem hogy miért csak most merült fel benned ez a kérdés

felnőtt már a gyerek,de vsak elvileg mert amúgy anyuci nélkül...

szerintem ez a 2.5 év pont elég volt ebböl a gyerekből és nem maradtok örökké együtt,de most már tudod hpgy milyen pasit ne válassz....anyuci pici fiát

Ha a srác hajlandó lenne változtatni a hozáállásán, akkor azt mondanám, van okod reménykedni. De te magad mondod, hogy meg sem hallgat. Működő kommunikáció nélkül lehetetlen problémákat megoldani, fáj vagy sem. Javaslom, hogy szeretettel, gyengéden jelezd neki, mit tartasz te egy egészséges kapcsolat alapvető feltételeinek, és dobd fel neki a labdát, hogy ha ezekkel egyetért, mit tesz érte a gyakorlatban. Mert ha semmit, vagy túl keveset, akkor egyszerűen nem illetek össze, és kár egymás idejét vesztegetni. Lehet, hogy van olyan lány, aki neki való, de érzésem szerint nem te vagy az.

Ne haragudj, ha fájdalmas, amit mondok.