A barátommal másfél éve vagyunk együtt. Valami elromlott, hogy hozhatnam rendbe?

mondd el neki, amit érzel. hogy mondani kevés.

ha egyedül viszed a hátadon, egyre nehezebb lesz.

Nem nagyon értem a kérdésed. Hol úgy írsz magatokról mint felnőtt öntudatos céltudatos felelősségteljes emberekről, hol úgy, mint tizenéves csak a jelenre koncentráló közös jövőt nem tervező tizenévesekről.

Azt pedig, hogy " nem érzem a tettlegességet " - bizonyára csak elírtad, és nem azt akartad írni. mert ha már tettlegesség is volt köztetek, rossz alap a jövőtökre nézve.

ez hülyeség a házra pályázol!! be akarod tenni a pics@d az ő házába, hogy élvezhesd és használhasd kifele!

ezért távolodik el tőled mert érzi!

4#, szerintem érted a tettlegességet is, ha akarod.

"nem látom mögötte a tetteket."

vagy a tenni akarást nem érzi.

nem pofont kért a szeretlek mellé.

szerintem meg az emberek nem tudnak beszélni, de nem illik őket bszogatni érte.

nekem a hivatásomhoz tartozik, hogy igényes legyek erre, mégis sokszor mellémondok valamit. nincs semmiféle lelki háttere. sok szó van, mindenkit nyelveken beszéltetnek, sok hibát látunk, és hát így processzel az agyunk ezek után.

én egyébként pont az ellenkezőjét érzem a kérdező szavaiból. tettelegesség helyett bántó távolságtartást. hogy persze, persze, szeretlek, de a gondolataimat, meg amit csinálok, megtírtom magamnak.

Kedves 9-es, szó sin b@gatásról, figyelmesen ha elolvasod a kérdéshez írtakat, , értelmesen értehtően ír a kérdező. Egészen jól fejezi ki magát, nem úgy, mint aki nem tud beszélni.

Sajnálnám ha meggondolatlanul cselekedne, és tettlegesség után még esélyt adna kettejüknek.