Szerintetek van esély arra, hogy egyszer annyira fontos legyek neki, mint amennyire ő nekem?

Ne is foglalkozz vele, csak egy frusztrált szűz pasi aki itt vezeti le a feszültségét.. :)

A kérdésedre pedig: sajnos nem valószínű, hogy megváltozik a hozzáállása irányodba, amíg minden így marad. Jelen pillanatban úgy látom, hogy nincs jövője a kapcsolatotoknak amíg így áll hozzá a dolgokhoz. De bármennyire is nehéz el kell engedned, de koránt sem biztos, hogy végleg. Ugyanis lehet, csak egy kis időre, magányra van szüksége (ami alatt nem szabad még barátként sem tartanotok a kapcsolatot!), hogy végiggondolhassa a dolgot. Sokszor az ember akkor jön rá, hogy mije volt, mikor már elveszítette, szóval megvan rá az esély, hogy visszamegy hozzád. És ha ez megtörténik, akkor garantált, hogy más lesz a hozzáállása, már nem a karrierje lesz a legfontosabb neki.

Amúgy ezt mind tapasztalatból írom neked. Barátommal 17 évesen jöttünk össze, és 4 év után hagyott el, mert úgy érezte már nem úgy szeret, mint régen. Ezalatt sosem beszélt semmi olyasmiről, hogy közös jövőt tervez velem, épp emiatt nem is éreztem igazán, hogy hosszútávra tervez velem. Pár hónapig semmit nem tudtunk egymásról, majd megkeresett azzal, hogy rájött hülye volt és még mindig szeret engem. Azóta nem csak hogy a kapcsolatunk sokkal jobb lett, mivel már nem csak én adok bele mindent, hanem a jövőt is tervezi velem, és látszik rajta, hogy komolyan gondolja. Szóval remélhetőleg még számotokra is van némi remény, de lehet ehhez az kell, hogy egy időre el tudd engedni.

Persze az is lehet, hogy végleges szakítás lesz, ez csakis rajta múlik. Viszont egy kapcsolathoz két ember kell, az már régen rossz, ha csak az egyik küzd érte.