Az normális ha azt gondolom, hogy tizennégy évesen megtaláltam az igazit?

Vannak RITKA kivételek, az igaz... de az esetek 99%-ban ez téves.

23/F

Nem tudhatod hogy ő-e az igazi. Ha le élsz valakivel 30 vagy több év házasságot állíthatod hogy megtaláltad az igazit. És ha nagyon reálisak vagyunk több ilyen személyiség is létezhet. Attól válik valaki az igazivá hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik amik össze passzolnak a tieiddel, amik elvarázsolnak, olyan ember akivel le tudsz élni egy egész életet. De mind ennek alap feltétele hogy együtt legyetek. Így csak sejtheted és érezheted hogy ,, talán " ő az igazi. Biztosan állíthatod azt hogy ő egy számodra ideális személy, olyat amilyet el tudnál képzelni magadnak. Egyébként normális.

Nekem pont a te korodban volt egy más jellegű de abban hasonló esetem hogy nem akartam elfelejteni az illetőt. Mindenki azt mondta hogy felejtsem el, de én nem akartam mert az volt az első hogy így éreztem valaki iránt és most is meghatározónak tekintem azt a kapcsolatot.

Ha nem akarod elfelejteni és kiszeretni belőle, akkor ne tegyed, de szenvedni nem jó. Mert feltételezem ez így viszonzatlanul nem kellemes. Attól hogy úgy döntesz ki szeretsz belőle még nem fogod elfelejteni őt. Én azért nem akartam el engedni azt a személyt mert féltem tőle hogy akkor már nem fogom szeretni. Szerelmes egyébként nem akartam belé lenni, csak szeretni. 1 évig tartott de sikerült és nagyon boldog voltam mikor már nem kínlódtam miatta de még mindig szerettem, és nem felejtettem el.

Lehet hogy a te eseted teljesen más, csak gondoltam megírom hogy a túl lépés és az iránta érzett melegség nem zárja ki egymást.

nem én 10éves koromóta tudom ki kell nekem, azóta folyton a nyakára járok, de már elértem, hogy beszéljen velem. ki tartás!

34/L