Most szerelmes vagyok vagy nem? Lehet ilyen érzelmekre egyáltalán alapozni?

Két éve jöttem össze a párommal, de akárhogy szerettem volna, nem lettem szerelmes. Vagyis pont ez a baj, hogy nem tudom. Sosem éreztem olyan óriási lángolást, de valahogy mindig tudtam hogy vele akarok lenni, és jó is vele, mégse vagyok boldog. Az elején nagyon jó volt a szex, most meg már nem is kívánom. De olyan szinten nem, hogy már annyira nem kívánom a szexet, hogy mással se akarnám csinálni. Sose csaltam meg, nem is terveztem, és nem is fogom, de ő azt hiszi azért nem kívánom mert biztos van valaki más.

Ne higgyétek hogy egy szemét köcsög! Arany szive van, kedves, helyes meg minden, jól megy vele az együtt élés, szóval együtt vásárolunk, főzünk, takarítunk, mint egy igazi család. Csak valahogy hiányzik egy darab, hiányzik az hogy szerelmes legyek, hogy újra olyan jó legyen a szex mint akkor régen. Belekezdeni sincs kedvem, inkább csak hozzábújok és elalszom.

Mit csináljak, segítsetek! Úgy érzem hogy elhervadok, és felemészt a bánat! Egyszer hozzá akarok menni feleségül és egy halom gyereket szülni neki, egyszer meg legszivesebben összecsomagolnék és eltűnnék örökre. Bent ül a munkahelyemen és csak bámul engem, mert azt hiszi megcsalom, és nagyon fél mert már sokszor mondtam neki hogy nem bírom tovább csinálni.

Ha nincs velem amikor szabadnapos vagyok, egész nap csak fekszem és olyan filmeket nézek amiken tudok sírni. Ha romhalmaz a lakás, akkor sincs erőm nélküle semmihez, sokszor egész nap éhezek mert nélküle nincs bennem túlélési ösztön.

Nem értem magamat, nem értem ezt az egész helyzetet, és senkivel sem tudom megbeszélni mert ha kiderülne hogy ez van, akkor alapot adnék azoknak akik már eleve pletykálnak rólunk.

Szóval el vagyok veszve és ő már régóta el akar jegyezni, mindezt amit ide leírtam, ugyanezekkel a szavakkal elmondtam neki. Azt mondja, kizárt hogy nem vagyok szerelmes, ő tudja hogy az vagyok, csak nem engedem hogy boldoggá tegyen.

Nem tudom mit tegyek. Már semmim sincsen, elvesztettem a józan eszemet, és ha így folytatja, elvesztem a munkámat is, mert egész szabadidejében bent ül és nem hagy dolgozni.

Amikor átölel, akkor érzem csak boldognak magam. Máskor olyan vagyok mint egy kis nyuszi aki felett köröz a sas, és nincs hova bújnia. Nincs sok időm hátra, egyszer úgyis döntenem kell. Talán ti tudtok segíteni, kívülállóként hátha észrevesztek valamit amit én nem. Lehet egy kapcsolatot arra építeni, hogy az életben megálljuk együtt a helyünket, csak nem vagyunk szerelmesek? Vagy ez csak még rosszabb lesz?