Hogyan felejtettétek el azt a bizonyost?

Nem biztos, hogy lenne türelmem végigolvasni egy mesét, viszont el tudom mondani, nekem hogy sikerült elfelejteni valakit, aki még 2-2,5 év után is érzelmeket keltett ki belőlem, pedig nem is voltunk együtt, csak csoporttársak az egyetemen és jó barátok előtte vagy 3-4 hónapig. Miután beleőrültem valamivel több mint egy évig nagyon szenvedtem miatta, többször álmodtam vele, első csókról, stb, s egy filozofálós reggelen ahogy hanyatt feküdtem, elképzeltem, hogy a mellkasom közepébe egy pontba gyűjtöm az egész szeretetemet iránta. Koncentráltam erre egy kevés ideig, és kimondtam magamban, hogy ezt a sok szeretetet viszonzásra várás nélkül neki küldöm, azt akarom legyen boldog a jelenlegi párjával. Mert a szeretet "mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr... soha el nem fogy". Meg azt, hogy ha igazán szeretem, akkor el tudom engedni, hogy a saját útját járja, velem lehet nem járna olyan jól.

Nem mondom, hogy utána rögtön elfelejtettem, mert még másfél évig heti legalább 3-4 nap találkoztunk, de fokozatosan kevesebbet gondoltam rá, kevesebbszer érzékenyültem el miatta. Pl. ez előtt bármilyen kis viccéből megsértődtem, ezután megtanultam nem venni annyira komolyan és szó szerint amiket mond vagy csinál. Ez után majdnem egy év kellett még, hogy lemondjak arról, hogy valaha visszaállítjuk a barátságunkat, de gondolom, ha nem lettünk volna csoporttársak, és nem lett volna annyira jó barátom az elején, akkor hamarabb sikerült volna, pláne ha kijártam volna más társaságokba.