Túl fiatalon találkoztuk. Élni akar még. Van értelme folytatni szerintetek?

2 évvel idősebb vagyok nála, ő 16, én 18 voltam mikor összejöttünk. Én romantikus beállítottságú voltam, nagyon vágytam már a szerelemre. Ő volt az első és hatalmas szerelem alakult köztünk. Neki 16 éves létére jócskán volt már élettapasztalata. (nők, rocker életmód, drogok, pia) De mellettem lehiggadt. Letette a cigit, nem kívánta már az alkoholt és még a zenéléssel is felhagyott-bár ezt sosem kértem. Mint mondtam tényleg egy mindent elsöprő dolog volt. Most vagyunk másfél évesek. Továbbra is szerelmesek vagyunk, de rohamosan változik a kapcsolatunk állapota. Már csak hétvégenként találkozhatunk, hiszen én továbbtanultam. A barátom pedig egyre inkább vágyik a szabadságra. Újra cigizni kezdett és múlt héten be is szívott, amit én ráadásul mástól tudtam meg. (Korábban az őszinteség volt a kapcsolatunk alapja). Úgy veszem észre, az alkohol is egyre jobban hiányzik neki, ahogy a nők is...13 éves kora óta elég sok mindenkin ment át, ez az első alkalom azóta, hogy már másfél éve csak 1 valakivel lehet. (hosszabb-rövidebb kapcsolatai voltak előttem is, de mind megcsalással végződött) Szex terén mindent megadok neki és mindenben benne vagyok, mert nem akarom, hogy unalmas legyen-pláne így, hogy már "csak" heti 1x van alkalmunk (az egyetem előtt minden nap találkozhattunk).

Nem rég megkérdezte tőlem, hogy nem érzem-e túl korainak, hogy 17 évesen elkötelezze magát. Már ebből is látszik, hogy folyamatosan ezen jár az agya. De mindeközben ő nem egyedül akar szabad lenni. Nagyon szeretné, ha én is motoroznék, ahogy ő, hogy mehessünk együtt. De engem sajnos tiltanak ettől a szüleim és anyagilag sem támogatják,hogy megcsináljam rá a jogsit. A barátom ezt is katasztrófaként fogja fel. Úgy érzi ez is egy hatalmas akadály köztünk, hiszen ő ahogy kijön a jó idő, le sem fog szállni a motorról.

Önmagában talán ezt még el is lehetne viselni, de ami a legjobban fáj, hogy azt érzem, már egyre kevésbé érzi jól magát velem. Míg korábban ha megnéztünk egy filmet, összebújva beszélgettünk, kutyát sétáltattunk, persze szexeltünk az elég volt a boldogsághoz. Mostanra unalmassá vált....Állandóan elégedetlenkedik velem. Nem edzek, ahogyan ő teszi, nem megyek vele kondiba, nem motorozom és mindemellett nem nézem jó szemmel, hogy ő egyre nagyobb szabadságra vágyik...De ő nagyon szeret engem-állítása ellenére. Én pedig egyenesen rajongok érte és mindennél jobban félek a szakítástól...

Mi tévő legyek?

Hogy oldjam meg azt a problémát, hogy én nem motorozhatok, neki ez a legfőbb boldogsága?

Hogy fogadjam el, hogy megint fontossá váltak azok a dolgok, amiről annak idején miattam mondott le?

Hogy dobjam fel a kapcsolatunkat? Hogy mentsem meg?