Érdekes ez nem? Alább lejegyzem. Jól esik kiírni magamból ezt, s így könnyebb.

A szerelemről beszélek. Nagyon megszerettem őt. Az a baj, hogy nem nagyon tudtam ezidáig mással foglalkozni, nyitni mások felé, és az a jó, hogy őt nem egy szórakozóhelyen ismertem meg, hanem beszélgettünk sokat, amikor összefutottunk. Végül ő nem szeretett annyira, mint én őt, s elváltak útjaink, szakítottunk. Én pedig tiszteletben tartottam őt. Manapság is összefutunk, de röviden: Szia! Hogy vagy? 1-2 mondat, és kész. Nincs neki sem társa, de engem nem tud szerelemmel szeretni, nem is erőlködöm.

De nagyon dobog szívem, amikor látom, és könnyeim visszatartásától nem menekülnék el, hacsak tehetném, mert csodálom. De elhatároztam: erős leszek, s nagy levegővel megkeresem az igaz szerelmet, még ha ez az út hosszú is lesz számomra, mert él ez és létezik.

Köszönöm, hogy elolvastátok.