Hogyan tudnám elfelejteni? Annyira fáj

Tudom 13 évesen nevetségesnek tartjátok hogy sirok egy fiú után.De ő az osztálytársam és az első szerelmem.Mindennap látom.Ő szakított velem,mert nem így képzelte el,de a valódi okot nem mondta el,vagy csak nem értem mit értett ez alatt.Mikor szakított velem olyanokat írt az exének hogy őt szerette igazán meg hogy ő 2 lánnyal járt(engem is beleértve)de üres szivvel,mert egyiket se szerette igazán csak őt.Pedig mikor velem volt nekem mondott ilyeneket és ő mondta hogy az exe milyen egy $egghülye.Mikor le volt törve,akkor is csak én mentem oda hozzá.Az osztály se nagyon szerette,a fiuk se.Még a barátaim ellen is fordultam mikor összebalhézott velük.Most meg ninden forditva lett.Ő lett az osztály középpontja,a fiuk még néha nyaknak is nekik,és ő is olyan köc sög lett mint a többi fiu.Mikor látom hogy milyen menő és jól el van,nekem ez belül iszonyatosan fáj.Nem tudja milyen fájdalmat okozott és ezt még csak nem is tudja.Ez megy már szeptember óta.Most én estem át a ló tulsó oldalára.Legszivesebben oda mennék és szétfejelném vagy mit tudom én.Egszerüen nem tudok a jövőmre koncentrálni.Akárhova megyek folyton eszembe jut.Az osztály társaságára se vágyom.Lemondtam a velük való szilveszterezést,mert ő is ott volt.

Azt se értem hogy előttem olyan nagy "Rómeó",nak tartotta magát,mert akit szeretett,annak mindig adott.Írta is nekem hogyha elhagynám,akkor öngyilkos lenne.

Azután amit az exének mondott,azóta nem nagyon van vele.

Nem tudok rajta tovább lépni.Neki vannak haverjai,még az én haverjaim is vele lógnak én meg ülök egy magam egy szobában(most is)