Férfiak! Hogyan tudnátok tolerálni, ha a szerelmetekre napokra magába / befelé fordulna és napokig alig beszélne veletek?

Nem jó kedvéből, ez az állapot egy 'mellékhatás', ami idővel javulni fog. Nagyjából havonta 3-6 napig nagyon maga alatt van, szinte nem is eszik, minimális a kommunikáció, sokat alszik, sír, látszik rajta, hogy nincs rendben ezeken a napokon, bármennyire próbálja leplezni és még sorolhatnám. Nem mellesleg ilyenkor kerül engem is, van, hogy külön szobában alszik. Ha véletlenül a közös ágyban alszik el, akkor az ágy szélére húzódva szundít. 'Természetesen' ilyenkor semmi intimitás nincs (a mi esetünkben úgy vagyok, hogy inkább menstruáljon, mert olyankor 'csak' 3-4 napig vérzik + a hasa fáj, más panasza nincs, ráadásul nincsenek hangulat ingadozásai sem).

Ilyenkor próbálom még jobban szeretni, babusgatni, jobb kedvre deríteni, kedves szavak, és hasonlóak, de semmi.

Mit tudnék még tenni érte?

F