Érdemes egyáltalán szerelembe esni, ha egyszer úgyis vége lesz?

Szexelni lehet enélkül is... Szerelembe esni pedig jó, viszont utána ha vége, nagyon mélyre zuhan az ember. Pár példa az ismerőseim köréből mikor véget ért a dolog: Az egyik rászokott a dohányzásra, a másik a drogra, sok lett az alkesz, egyet kisemmizett a felesége, páran kapcsolatban maradtak, de álságos, hazug kapcsolat ez. (Csalják egymást keményen).

A szerelem nem fentartható sokáig. Most jöhet a süket duma, hogy "átalakul" meg ilyenek... De azok is általában kötelességből maradnak együtt.

Elismerem, van pár ember akiknek összejön az úgynevezett "örök szerelem" - de nem ez a jellemző. Nagyon nem ez a jellemző.

Így nem tudom mennyire éri meg a dolog. Szerelembe esel, szó szerint "beleadsz mindent", a szíved-lelked... Csak azért, hogy utána vége legyen? És az ember szenvedjen? Rosszabb esetben, hogy megcsaljanak? Vagy kisemmizzenek? Vagy csak simán, egy kudarc legyen? Vagy, hogy egy pici dolog miatt menjen gallyra? (Mondjuk kiábrándul belőlem, mert ezt vagy azt nem csináltam meg az elvárható szinten).

Őrjítő, nemigaz?