Barátnőmmel tegnap előtt mentünk szét? A cél: bebizonyítani neki, hogy nem vagyok veszett ügy? Hogy küzdeni akarok érte/értünk, hogy vissza szerezzem a nagy Ő-t? 25/F

Az egész pikantériája, hogy majdnem pontosan egy éve szakítottunk. Berobbant az életembe, összejöttünk (ez is külön sztorit érdemelne, annyira jó :) ), majd utána nem sokkal szakítottunk. Akkor nem mondott semmit, hogy mi-t és miért. Egy suliba jártunk, szóval minden szombaton találkoztunk. Egy-két héttel utána összejöttünk, újra, de ez nem tartott sokáig. Korai volt. Ezután (márciusban mentünk szét) májusban összejöttünk, rájött, hogy hiányzom neki meg stb.

De. Hullámvölgyeink voltak, mintha nem illettünk volna össze. Sajnos eléggé rosszul viselkedtem. Függő vagyok: net függő, és hiperaktív. Csesztetem, idegesítettem direkt. Most telt be a pohár nála. Mindig a telefonom nyomkodtam, doboltam, cukkoltam. Valamint csöcsös sörhasas vagyok. Lusta.(elkezdtem edzeni, de végül isiagaz volt, hogy 1 év alatt ledobhattam volna a dunyhám) Voltak nagyon jó pillanataink, de ezek a hülye kényszer szokásaim megmérgezték az egészet. Ő is hibázott, hogy nem szólt nekem erről. Próbált, de nem elég határozottan. Lerázóan, nem odafigyelve viselkedett, így éreztem, hogy valami nem stimmel. Tegnap előtt szakítottam.

Már nem hisz bennem. Már egyszer átbeszéltük, hogy megváltozom, de amikor egy éve vissza szereztem, elkényelmesedtem. Nem adtam bele mindent, amire sajnos most jöttem rá. Tipikus pasi... Mindenki akivel beszéltem azt mondja, hogy ne változz meg, ne változtasson meg. De sajnos a 25 évem alatt felvettem egy negatív Grumpy Cat álcát, melyet levetkőzni nagyon nehéz. De mégis miért akarok változni? Mert mellette találtam meg Önmagamat. Minden amit mond, hogy miben kellene változnom azzal 100%-osan egyetértek én is. És milyen buta vagyok, hogy nem figyeltem erre. Végig gondoltam a dolgokat, és úgy érezném magam jobban ha olyan lennék amelyik részembe bele szeretett. De sajnos a Grumpy énem elnyomja ezt. Nem sorolom fel, hogy miért lettem ilyen, de egész életemet így éltem le. Végtelenül pozitív lányka, és én meg a sötét cuccaimban unott fejjel mindenhol, hát elhiszem, hogy nem voltam díszpéldány.

Sajnos ott is hibázott, hogy nem segített ezen. Mondogatta, de nem úgy, hogy hasson rám. Hát most hatottam magamra. Egy kín szenvedés volt neki velem lenni. Nem engedett el egyszerűen, de ez kell neki. Őszintén: én is megkönnyebbültem, ami érdekes. De úgy vagyok nyugodt, ha arra gondolok, hogy most az utolsó lehetőség után kell talpra állnom és bebizonyítani neki.

Elhiszem, hogy nem egyszerű átprogramoznia neki is magát, de még mindig bizakodom. Egyszer már sikerült. De most rafkósnak kell lennem, mert ismeri a módszereimet. Nem csalni akarok, hanem csak bebizonyítani neki, hogy megtudok változni. És még mielőtt azzal jönnének páran, hogy magam miatt változzak meg, mert én is ezt akarom.

Nehéz lesz, éppen ezért várnám a tippeket, ötleteket, kedély javítókat. Nem lesz egyszerű mert olyan fokú rossz érzést váltottam ki benne, amit át kell programozni benne és bennem is.

Előre is köszönöm.

Jelige: Grumpy Cat is látja a napfényt