Nem tudom, miért csinálom ezt, mikor itt lenne előttem a lehetőség. Valaki ráér 2 perce?

Szóval az a helyzet, tavaly ilyenkor összejöttem egy fiúval. Nagyon jól éreztem vele magam,mintha ő lett volna a másik felem,még az életemet is rábíztam volna. Csak hát cserben hagyott a szülinapomkor,és azzal úgy vége lett mindennek. Még próbáltunk beszélni utána egy darabig,de éreztük ez nem ugyanaz mint volt. Egy kicsit sírdogáltam még utána,de semmi komoly. Aztán egyszer csak rám írt ősszel, hogy ami filmet megnéztünk volna,mert csak novemberben jött ki,milyen rossz volt, és a BARÁTNŐJÉNEK sem tetszett.

Jó gondoltam itt befejezem vele...végleg.

Azóta nekem is volt,1-2 kapcsolat. De nem komoly,pár hetesek,még szexig sem jutottunk...

Nemrég viszont megint beszéltem a volt barátommal,és mondta szeretne velem találkozni. Mondom én pedig nem,mert teljesen hülyének néz,és mindig visszaél azokkal az érzésekkel amiket iránta érzek... Viszont most szaladnak utánam a fiúk, és úgy érzem,jobb lenne egyedül mint velük...Most értem el azt a pontot jó így nekem egyedül is.

Szerintetek még mindig kötődöm a volt barátomhoz? Magamat hibáztatom igazából,mert úgy érzem,mintha nekem a jó sem lenne jó,pedig nagyon aranyosak ezek a fiúk,viszont nem akarok velük játszadozni, ők meg tudom,hogy komolyabbat akarnának.

Bocsi ha hosszú lett, és köszönöm hogy elolvastátok.

20 L