Nők/lányok mit szólnátok, ha egy férfi a következőket mondaná nektek?

Kérdező, te komolyan azt hiszed, hogy aki nem bírja a nyáltengert, az csak a tahóságot szeretheti? Képzeld el, én is megtaláltam a párom (és nem ő az első ilyen típusú pasim), pedig nem vagyok a szavak embere, kb félévente ha eszembe jut mondani neki, hogy szeretem, és ő se mondja gyakrabban. És mégis tudja, és én is tudom, hogy szeret, pedig nem szerenádozik az ablakom alatt, és nem is ver meg kétnaponta. Van, aki nem bukik a romantikára, de a durvaságra se.

Ha a nőnek nem kellesz, javaslom, hogy ne kezdj el nyáladzani, mert erősen valószínű, hogy úgy fogja venni, hogy lába nyomát csókolgatva kepesztesz utána, és totál szánalmasnak fog tartani. Elmondhatod normálisan is, hogy "Tudod, Gizi, fontos vagy nekem, ezért akartam neked segíteni, amikor láttam, hogy szarul érzed magad, amiért elvesztetted a munkádat.", de ha alapból nem kellesz neki, és ezt nyilvánvalóvá is tette, akkor minden komolyabb próbálkozás hamvába holt ötlet, és csak az "Ez nem érti meg, hogy engem nem érdekel?" gondolatot fogja táplálni. Felejtsd el és lépj tovább.

Azért a nyálazás és a k..vázás között elég nagy a különbség, szerintem.

Nem baj az, ha valaki régimódi, ha szeret a szavakkal élni, játszani, udvarolni, romantikázni.

De a fenti dolog egy kicsit sok. Pláne olyannak mondani, akivel nem vagy kapcsolatban.

Én sem szeretem a tahókat, de azért a másik végletet sem. Tudjon egy férfi lenyűgözni, udvarolni, de ne legyen nyálas.

Hogy nekem mennyire elegem van már ebből, hogy szinte mindenki azt hiszi, és egyfolytában azt lehet itt olvasgatni, hogy a nőknek nincsenek érzelmeik és nem vágynak arra, hogy valaki régimódi szerelmes, romantikus szavakkal boldogságot okozzon neki. Igenis, vannak ilyen nők, én ugyanígy éreztem, érzek egy férfi iránt, és bármit megadnék, ha visszakaphatnám ezt tőle. Ha most egy ehhez hasonló szöveggel megkeresne, a szemembe mondaná, a legboldogabb ember lennék ezen a világon. Vannak még ilyen "elfuserált", érzékeny, "csöpögős" emberek, akikben vannak érzések és mindent megadnának, ha ugyanígy viszonozva lenne. Miért kell így elítélni, hogy ő az átlagnál kicsit másként éli meg az érzéseit? Bevallom, különös az ilyen, saját magamra is értem, mert nem ismerek ilyen embereket, akik képesek lennének a régimódi "udvarlásra", szerelemnyilvánításra. Egy férfit ismertem, aki versekben fogalmazta meg, szerintem gyönyörűen, de a környezet olyan mértékben nem nézte ezt jó szemmel, hogy abba hagyta, vagyis inkább egy idióta nőszemély hatására "eltemette" ezeket magában.

Kérdező: ne foglalkozz azzal, hogy aki iránt érzed, nem viszonozza. Megértelek teljesen, de az ember lelkének szüksége van néha az álmodozásra, hogy ilyeneket érezzen a szívében, hogy érezze, hogy van lelke. Azért vagyunk emberek, hogy így érezzünk, szerelmet, szárnyalást, és más boldogsága miatt boldogok legyünk. Még ha az ő boldogsága nem is tőlünk függ.