Ha a szerelem csak 3 évig tart, akkor miért élnek házasságban életük végéig az emberek?

a szerelem egy rózsaszín köd amitől azt hiszed, hogy a másik tökéletes! (am átlag 2 évig tart, nem 3)

szóval hamis képet állítasz fel az illetőről...aztán amikor elmúlik a szerelem rájönnek sokan, hogy hoppá mégsem jó ez így és menekülni akarnak...

miután elmúlik a szerelem akkor sem feltétlen kell vége legyen a dolognak, mert akkor kell megtanulni a másikat tényleg elfogadni! eddig nem zavartak dolgai, de most már igen...kompromisszumokat kötni, megbeszélni a dolgokat.....

22F

Ez az érzelem kicsit olyan, mint a gyerekek vagy a kiskutyák. :D

3 évig cuki, édes, de aztán nőni kezd és megváltozik.

Sokan ilyenkor elkezdenek nyűglődni, hogy már nem annyira kis bájos. És kidobják a párjukat, és keresnek egy újat, akivel át lehet élni a kapcsolat kezdetén jellemző érzéseket.

Ez kb. annyira értelmes dolog, mint amikor a plázapi.csának két-három évente új kutyusa van, mert csak kiskutyákat tartja cukinak, és a felnőtt kutyát nem tudja szeretni. Sajnos ismerek ilyet... Gondolom majd a gyerekét is kidobja, ha nagyobb lesz, vagy három évente pottyant egyet, mert akkor mindig lesz egy babucikája.

A normális ember nem rohan el, mikor a kezdeti lángolás eltűnik, hanem élvezi, hogy újabb szintre léptek. Ahogy a normális ember a gyerekét is elégedetten nézi, hogy lám, már gimnazista, pedig nem rég még pelenkáztam.

A kapcsolat természete a változás. Hogy vannak jó meg rossz időszakok.

És amikor egy-egy rossz időszakot átvészeltek, akkor jön a jutalom, a jó időszakok. Mondjuk sok pár akkor válik el, mikor gyerek születik. Sír, kakil, nem hagy aludni, nincs szex: minden sza.r, váljunk el. Vagy jellemző, hogy a pasik ilyenkor lépnek félre egy cicababával.

A normális ember ilyenkor támogatja a párját, igyekszenek egymást segíteni, és mire észbe kapnak, már új szintet értek el: a kicsi(k) végre óvodás(ok), az asszonyka megy dolgozni, anyagilag rendeződnek, és több idő jut egymásra. Átélik az első családi nyaralást, a karácsonyi ajándékbontásokat, stb.

Hullámvölgyek és hullámhegyek minden kapcsolatban vannak. Ez így teljesen normális.

Akkor van gond, ha ebben az instant világban ilyenkor keresi az ember az azonnali megoldást. Amit nekik a válás jelent. Veled most nem jó, ezért eldoblak egy olyanért, akivel most éppen jó. És ha az újjal jönnek a nehézségek, akkor őt is eldobja, és keres olyat, aki mellett jön a rózsaszín köd, a pillangók a gyomorban.

Nálunk voltak nagyon kemény hullámvölgyek. Rákos lettem. Híztam a gyógyszerektől, hullott a hajam, folyton sza.rul voltam, mogorva voltam sokszor (mivel erős fájdalmakkal is járt, és olyankor nehéz vigyorogni.) És biztos vagyok benne, hogy akkor nem az tartotta mellettem a férjem, hogy elönti a vegytiszta vágy, mikor rámnézett.

Túléltük. Én is, ő is. A kapcsolatunk mélyebb és őszintébb, mint valaha. Visszatért a vágy, a szerelem, és jött a jutalom az élettől: mindketten új állást találtunk két éven belül, jobb munkaidővel, több fizetéssel. Olyan színvonalon élünk, mint amit remélni se mertünk pár éve.

Ha akkor elválunk, most ezt nem éljük át együtt.

És már nagyon sokszor három éven vagyunk túl. :)