Szakember segítségére van szükségem, vagy ez még normális?

Több mint egy éve megismerkedtem egy lánnyal. Nem tudom, miért, de nagyon "különlegesnek" láttam. Mint kiderült, kölcsönös volt a vonzalom, néhány találkozás után azonban világossá vált, hogy túlságosan különbözik a személyiségünk meg a nézeteink, hogy működőképes párkapcsolat bontakozhasson ki. Ennek ellenére még legalább egy fél éven keresztül kerestük egymás társaságát, próbáltunk "csak barátok" is lenni, de minden próbálkozásunknak előbb-utóbb konfliktus lett a vége. Mindketten egyetemisták vagyunk, és ugyanabban a kollégiumban lakunk, ezért elkerülhetetlen, hogy 1-2 hetente legalább össze ne fussunk a folyosón. A problémám az, hogy valamiért nem tudom őt elfelejteni, és úgy érzem, már nem normális, mennyire tud hiányozni. Aggasztónak találom, hogy hetente többször sírnom kell miatta még mindig. Ezelőtt sose tett le ennyire szerelmi (sem semmilyen más) bánat, és sosem volt ezelőtt hangulatingadozásom. Ez a tanulásban is korlátoz. Persze próbálok ismerkedni másokkal, meg lekötni a figyelmemet egyéb dolgokkal. Arra lennék kíváncsi, jelezhet-e ez az állapotom valamilyen mentális problémát, vagy ez még normális reakció? Örülnék, ha megosztanátok velem hasonló tapasztalatokat. 23/F