Hogy fogadnád (el), szolid, csendes nőként, hogy a volt nagy szerelmed, aki alárendeltté tett, megbántott, az uj nőjét, aki nagyszáju, hisztis, veszekedős, elhalmozza gesztusokkal, ajándékokkal, elviseli a dühkitöréseit?

Én szolid vagyok és csendes, de senki nem tudna alárendelté tenni. Miért hagytad?

Meg mi az, hogy papucs? Egy normális kapcsolatban egyenrangú partnerek a felek.

Szerintem én is inkább a saját életemmel foglalkoznék és akkor nem esne annyira rosszul.

Mondjuk én nem lennék együtt olyannal, aki nem szerelmes belém, csak én belé. (Így ez a szitu nem fordulhatna elő, hogy lazán dobbant a pali én meg eszem a kefét.) Régen velem is volt ilyen, de tanultam a dologból. Azt javaslom te is tegyél így.