Mit tesz az a nő aki már elmúlt 30 és még nem találta meg élete párját?

Majd másfél év múlva válaszolok erre a kérdésre. :D

De mivel nem vagyok csalódott, és nem is érzem, hogy nekem mindenáron férjhez kéne mennem 30 előtt, így nem lesz a válaszom hiteles.

De komolyra fordítva:

Persze, hiszek benne, hogy eljön a nagy Ő, de annyira nem izgat. Fogalmazzunk úgy, hogy nagyon is tudom, hogy mit akarok, milyen férfit akarok, és olyan 1000-ből 1, ha van, szóval nem lesz egyszerű becserkészni. Alább nem adom.

Lépéseket direktbe nem teszek, tehát nem társkeresőzöm, vagy ilyesmi. Indirektbe teszek érte: ápolt vagyok, csinosan öltözködöm, nőiesen viselkedem, viszonozom a számomra vonzó férfiak pillantását, keresem a szemkontaktust, de ennyi.

És mivel a saját városomat amúgy is el akarom hagyni: igen, váltanék, ha máshol találnám meg.

Hogy mit teszek? Várom a csodát...

Na jó, ennél azért kicsit többet. Nagyjából ugyanazt, mint az első válaszoló. Nem vagyok regisztrálva társkeresőn, és a barátaimat is leállítom amikor éppen kerítőt játszanak. Nem akarok mindenképpen kapcsolatot, nem érzem még a biológiai óra ketyegését (lehet, hogy soha nem is fogom), és nem akarok azonnal gyereket szülni az első szembejövőnek. Ha megismerek valakit, akivel szimpik vagyunk egymásnak, abból bármi lehet. Viszont vannak elvárásaim a másikkal szemben, amiknek úgy vettem észre, elég nehéz megfelelni. De még hiszek benne, hogy megtalálom az "igazit".

Amit még teszek az ügy érdekében, hogy foglalkozok magammal, próbálok minél jobb formában lenni, előnyösen öltözködni, és próbálok nyitott lenni új dolgokra.

Ha úgy alakulna, váltanék. Pár éven belül úgyis mindenképp el szeretnék innen menni, de a jelenlegi magyarországi állapotok miatt inkább külföld a cél.