Férfiak, hogyan tudnátok leírni, mit/miket éreztek mikor nagyon szerettek egy lányt akár viszonzott, akár viszonzatlan? Mit tesztek meg kényszeresen az érzelmeitek miatt?

Én nem értem ezt a kérdést, de őszintén, be vagyok rúgva, mindenféle trollkodás nélkül írom. Nekem volt egy 5 éves kapcsolatom, 22 évesen.

Hogy ez miben csúcsosodik ki, ez hülye kérdés, nem tudom. Hogy mindent megtettem, azt tudom, még is vége lett, valószínűleg emiatt. Most nem találja a helyét, nem csoda, azt hitte minden férfi olyan, mint én. De már nincs vissza út. Ez nem egy ki**szott körforgalom, hogy megyek egy kört és visszakanyarodok, ha nem tetszik a többi kijárat.

A mai világban mindenki csak dugni akar, fiú, lány, mindegy. Én meg itt állok a szőnyeg szélén, mint egy szerencsétlen és keresem a párom. Kár, hogy beszoktam jönni a nőknek, nem bírom kiszűrni a normális réteget. Nem partnert keresek, társat. Hiányzik egy ölelés, egy jó beszélgetés, megértés, egy csók, egy szeretkezés. És hiszek abban még józanon is, hogy a kincset keresni kell.

Én elhalmoztam figyelmességgel. Tudtam olyan meglepetéseket okozni, egy darab rózsával 2-3 év után is, hogy olyan csillogást láttam a szemében hetekig, amit az első hetekben. Tudtam, hogy mikor kell vele leülni, és beszélgetni. Láttam, hogy mikor van baj. Láttam rajta, hogy valami nem oké, és ha valami nem volt oké, meg akartam beszélni, de nagyon. Tisztázni akartam. Működőképes volt, részemről. Csak a rózsaszín ködtől azt nem láttam, hogy ő sz*rt az egész kapcsolatba.

Aztán elvesztettem a fonalat a 3. évben... Így fél év után, hogy kimondtam a boldogító takarodj szót, tényleg jobban érzem magam. Egy nagy rózsaszín köd volt előttem.

Soha nem gondoltam volna, hogy így kell beszélnem róla, de valójában egy pénzfejő, undorító, semmirekellő, abszolút figyelmetlen(!), akivel még csak tervezni sem lehetett semmit. És örülök, hogy megszabadultam tőle. Ő meg visszasírná magát, csak nem tudom megsajnálni már. :)

Nekem a figyelmességgel kicsúcsosodott, amit természetesen semmilyen formában nem kaptam vissza. Sajnálom, hogy elpazaroltam az életemből 5 évet.

A lényeg, viszonzatlan volt az egész. Legalább azt megtanultam, hogy hogyan is kell irányítani az érzelmeimet. Mert nem birka módjára, az biztos.

Amikor nagyon steretek egy lányt,akkor értem,hogy érte szinta bármit megtennék.

Viszont például igen,a védelmező,törődő ösztön is ilyenkor "extra fokozatba kapcsol",és sajnos gyakran a féltékenység is,ami azért nem túl jó se neki,se nekem.

Fealadnám érte a szüleim, a munkám és az életem, majdnem megtettem... de

Két valamit viszont soha senkiért, a fére tett pénzem és az országuti kerékpárom. Mert számomra, mindig ez a kettő adot kiútatt mikor vége lett a kapcsolatomnak.