Sok olyan eset van, hogy egy kapcsolatban az egyik fél azt hiszi, ő a másik legnagyobb addigi szerelme, pedig nem, vagy hogy minden rendben van, közben a másik mást szeret, félrenéz. Stb?

Előfordul. Egyeseket, pedig tényleg nagyon elvakít a szerelem. De a külső környezet (család, barátok) szerintem sokszor sok mindent "elárul", ha az ember nyitott szemmel jár. Valahogy érzi az illető (ha nem szemellenzős), ha ők tudnak valamit. (Mert ők szokták tudni és nem biztos, hogy tudnak/akarnak színészkedni.)

Csak valaki ezt nem akarja tudomásul venni, na ők jól elvannak ilyen helyzetekben. De azt nem tudnám megmondani, hogy sok vagy kevés ilyen van.