Voltál mar ugy, hogy megtaláltátok azt az embert, akire mindig is vágytál, es valami miatt elveszítetted? Sikerült utana találni más valakit, akivel nagyon boldogok vagytok?

2x

Egyszer a lány rontotta el (7 éve), másodszor én (3 éve).

Azóta nem találtam ilyen lányt.

Igen, és hidd el keserves érzés utólag rájönni.

Én vagyok a lány, 19 évesen meguntam a veszekedésekkel teli párkapcsolatomat, pedig nagyon szépen indult, gyönyörű szerelem volt, és még a mai napig is az lenne, ha... ha én nem szakitok vele kb 3 hónappal azelőtt, hogy összeköltöztünk volna. Pont a célegyenesben szakitottam már. Féltem, ha összeköltözünk, és én miatta adom fel az álmaim, akkor sosem leszek boldog, pedig idővel rájöttem, hogy az ő hiányával vagyok valójában boldogtalan. Ő volt az a plusz, az a lelkitárs aki kiegészitett, utólag nagyon nagy butaságokon vesztünk össze. Még nem láttam át akkoriban a dolgokat, meg én is sokban ludas voltam.

Ha tehetném visszacsinálnám a múltat!

Ő mikor szakitottam vele, mondta nekem hogy még bánni fogom. Milyen igaza is volt... :(((

Nem telnek el úgy napok hogy ne legyen benne az álmaimban, hogy újra együtt vagyunk, hogy ő a régi.

És két éve igy élni... nem kivánom senkinek!!!

Sajnos igen. 7 hónapig tartott. Mindketten hibáztunk. Én túl sok voltam neki, ő pedig ezt nem merte mondani. (7 évig nem volt senkije, nevelte a gyerekét. A szüleivel él egyébként) Túlságosan hozzászokott az egyedülléthez, a gyerek apja miatt volt egy nagy csalódása és talán fél elkötelezni magát, kötődni. Lelki gondjai vannak, de az égvilágon senkinek nem mer és nem akar róla beszélni. Nekem sem, pedig már majdnem teljesen megnyílt. Csúnya vége lett sajnos. De még megpróbálom, hátha elmondja és lehetünk újra együtt.

Hosszú és bonyolult sztori, nem írom le. Még mindig szeretem, így értelme nincs még mást keresni. Főleg hogy munkatársak vagyunk, így meg még rosszabb, fájdalmasabb.