Estetek már bele olyanba, akit először utáltatok?

Az utalat eros kifejezes, de kerultem, ahogy csak tudtam, mert allandoan zavarba hozott a munkahelyemen. Meg nyaggatott, hogy menjunk egyutt haza.

Amikor nagy nehezen beadtam a derekam es vegre kettesben beszelgettunk, kiderult, hogy egy nagyon rendes, kedves es intelligens fiu. Na, onnantol kezdve beleszerettem, de akkor mar kar volt, mert a kovetkezo hettol kezdve osszejott egy masik csajjal a munkahelyunkon, mivel en "nem vettem a lapot".

Ez egy friss sztori, meg atkozodom miatta, de a tanulsag az, hogy nagyon konnyen felre lehet ismerni az embert. Nem biztos, hogy olyan, amilyennek sok ember elott mutatja magat. :(

23L

Nem, nem kerültem ilyen helyzetben. Még általánosban volt egy csaj, akit b_sztattam amiatt, h milyen vékony (de igazából tetszett.

26/F

Kerultem. De en nem 25 voltam hanem 35. Ugyhogy ne akadj ki magadon ennyire :)

A fonokommel jartam igy. A legeslegelso benyomasom (mikor az interjun meglattam) az volt, hogy huu de jokepu, de aztan szepen lassan kiismertem es megutaltam rajta mindent.

Annyira hiresen utaltam, hogy a csaladom/barataim, mindenki tisztaba volt vele, hogy ha a fonokom es en lennek az utolso par a foldon, az emberiseg kihalna...

Eszmeletlen irritalt a h.lyesege, allandoan stresszeltem a baromsagai miatt. Aztan eljutottam arra a szintre, hogy feladtam a harcot, es nyugodtan jartam be dolgozni, mert megse hamburgerhust kellett a mekiben forgatnom, hanem csinosan, sajat irodaba jartam be dolgozni es megcsak nem is volt megerolteto a melo.

Telt az ido es egyre ugyesebben vegeztem a melomat es erre o felfigyelt es elkezdett megkedvelni. Nem akartam elhinni hogy csapja a szelet, aztan egyik nap arra ebredtem hogy szimpatizalok vele.

Aztan egymasnak estunk a raktarban. Nem volt semmi csak tipi/tapi/csok, de sokkot kaptunk mind2en. Addigra mar 10 eve dolgoztunk egyutt es egyikunk se gondolta volna, hogy igy egymasba habarodunk. Leulltunk es megbeszeltuk, hogy ennek se fule se farka, raadasul mindketten elkotelezettek vagyunk mas emberrel, ugyhogy tobbet nem tapiztunk, de azota sokkal jobb a kapcsolatunk. Neha elfeledkezunk a vilagrol es csak bamuljuk egymast meg szepeket mondunk, de ennyi. Nem akarom se a sajat kapcsolatomat, se az o hazassagat, se a munkahelyemet elb.szni azzal, hogy viszonyt folytatok a fonokommel.

A vicces hogy a baratnoim meg meg is kerdeztek, ez biztos hogy ugyanaz a fonok, akirol evekig csak a mocskot hallottuk most meg hu de szep, hu de gyenged stb? :D

Egyebken melyen legbelul en is ugy erzek mint te: hosszútávon nem tudnám elviselni magam mellett. Kiismertem mar annyira, hogy tudom ha fuggetlenek lennenk mind2 akkor is csak egy darabig tartana a dolog, amig el nem szall a rozsaszin kod, de utana ujra elojonnenek a h.lyesegei amik miatt ugy megutaltam az elejen. De szerencsere ez nem fenyeget, mert egyikunk sem akarja a parjat megcsalni.

4. :D Én az ilyeneken tiszta szívemből csak röhögni tudok és örülni a szerencsétlenségüknek. Hogy miért?? Mert megérdemlitek. Megérdemlitek az elpocsékolt esélyt, amit a saját sz@r jellemetekkel harcoltatok ki. Magatoknak köszönhetitek, mert felszínesek vagytok és "nem veszitek a lapot".

A kérdezőnek: Nyitott szemmel kell járni, és nem -manapság módi- agyhalott módjára csak ítélkezni ... megérteni is tudni kell, megtanulni megismerni másokat.