Estetek már bele olyanba, akit először utáltatok?

Akkora klisé, azt hittem ilyen csak a filmekben van, aztán én is így jártam. Ki nem állhattam a pasit, a jelenléte is idegesített, aztán szépen lassan elkezdtem beleesni. Most sem kedvelem különösebben, de mégis szeretem és alig várom, hogy a közelembe legyen. Szerelmes vagyok belé, méghozzá nagyon. Soha nem vonzódtam még ennyire senkihez, úgy érzem, mintha egy mágnes húzna hozzá. Másrészt viszont tudom, hogy hosszútávon nem tudnám elviselni magam mellett, még ha összejönne a dolog, akkor sem. Olyan hülyének érzem magam, hogy ilyen helyzetbe sikerült kerülnöm 25 évesen, felnőtt nőként. De most mit csináljak? Ti kerültetek már ilyen helyzetbe? Mi lett a vége?