Van egy kapcsolatom ami szeretői mert ennél tobb nem lehet. Viszont szertjuk egymást, én biztos, ugy gondolom ő sem hazudik ez ügyben. Meddig lehet ezt az édes fájdalmat elviselni?

Az az ember tűrőképességétől függ, hogy meddig megy el, amíg bele nem rokkan. Mert a fájdalom, meg a szuicid hajlam egy dolog. Az ember így csak éveket veszít az életéből meg az ifjúságából. De a történet vége, hogy csak ódázzuk az elkerülhetetlent és vég, így is úgy is fájdalmas, csak nem mindegy hány sérülést szenved el az ember, mert a végén belerokkanhat.

Az ilyen kapcsolatoknak mindig az idő a rákfenéje. Sosem a megélt érzelmek. Az idő ami a szerelem rózsás zászlaja alatt, lehúznak a retyón. Mert ugye ez nem fog semerre sem menni. Közben te öregszel és elveszed az esélyt magadtól, hogy megtaláld az igazit. (ezt csak onnét tudom, hogy anyám is volt szerető, nyelte a sérüléseket, amíg aztán a fájdalma egy idő után mély férfigyűlöletbe torkollott, és még vagy jó egy évtized után jött helyre annyira, hogy felismerje, hogy a boldogság végig ott volt tőle karnyújtásnyira, a barátja végig ott volt jelen az életében, csak mindig olyanra pazarolta az idejét és érzelmeit, akivel nem lehetett soha teljes az élete. Most pedig olyan szerelmes mint egy kamasz, és bánja, hogy a hülyesége miatt, 20 évet kidobott a kukába.)

Én tudom, hogy ez most így szép és jó, jaj szerelem, meg igazi... de boldogság nem lesz. És az ember minden ilyen érzelmet úgy dédelget mintha ez lenne az utolsó és nem hiszi el, hogy ő ennél többet is kaphat.... mert kényelmes ezt hinni, mint lezárni és szembe nézni az élettel.

Elég hülye vagy, szóval ez sokáig is eltarthat.

Mielőtt felháborodnál, kifejtem az álláspontomat:

adott egy kapcsolat, amiben felmerült egy, vagy több probléma. Egy normális, értelmes embernek 2 választása van ebben az esetben.

1: megpróbálja megoldani a helyzetet a párjával. Ha kell, akkor házassági tanácsadó segítségével.

2: a másik fél elé áll és kitálal. Az anyagiak, és minden egyéb nem kifogás, maximum átmeneti gondot jelentenének, amíg meg nem találja az ember ismét a normális kerékvágást.

Az érzelmileg és/vagy értelmileg csökött emberek viszont szeretőt tartanak, vagy random dugogatnak félre. Te egy ilyen emberre pazarolod az időd, vagy te magad vagy ilyen. Egyik esetben sem vagy éppenséggel eszednél, hiszen egy baromi egyszerű képletet képtelen vagy átlátni, és nincs annyi erkölcsi tartásod, hogy kulturált emberhez méltóan viselkedj. Egy ilyen ember, pedig kiszámíthatatlan, labilis. Lehet évekig, vagy évtizedekig ezt fogod játszani, de az is lehet, hogy holnap felkötöd magad (nem kívánom ezt, a legkevésbé sem, félre ne érts, de nem vagy érzelmileg túl labilis, szóval benne van a pakliban).

Ha te vagy a hazas, akkor addig lehet elviselni, amig kepes vagy tukorbe nezni es nem lekopni magadat, amiert beleszarsz a sajat hazassagodba.

Ha te vagy a szereto, akkor meg addig lehet elviselni, amig ra nem jossz, h a sajat idodet pazarlod.