Miért mindig az kell aki nem lehet a miénk?

Leírom a történetem .

A cég minden szerdán tart bowlingot , így aki a cégnek dolgozik és van kedve játszani / ismerkedni elmehet . Én is így tettem . Az nap nagyon jól éreztem magam , megismerkedtem egy munkatársammal , akivel egy csapatot alkottunk . Először nem néztem rá másképp , mint egy munkatárs , de miután rám írt és találkoztunk , 3 hét után szerelmes lettem . Nem akartam tőle semmit , nős férfi , 2 gyerek , nyitott házasság . Nem érdekelt a férfi , egyáltalán nem volt az esetem , de a belsőjével annyira megfogott , hogy nem tudok nem rá gondolni . Volt egy gyönyörű egy hónapunk , majdnem minden nap együtt voltunk . Én voltam a legszerencsésebb nő a világon , hogy mellettem érezhettem őt . Most pedig már 1,5 hónapja gondolkodási időt kér . Eddig beszéltünk , de most már lassan 2 hete nem is ír , lássa az üzeneteim , de semmit sem válaszol. Mikor kérdeztem , hogy mit akar , azt mondta , hogy azért kér gondolkodási időt , hogy úgy oldja meg a dolgokat , hogy senkit se bántson meg . Most viszont nem így viselkedik . Úgy érzem el akar lökni magátol , pedig ő is ugyanúgy szerelmes ahogy én . Látom ahogyan néz , ahogyan viselkedik . Nem merem ezt senkivel se megbeszélni , nem akarom őt hátba szúrni , főleg a gyerekek végett . Hogyan felejtsem el ? Más is volt már ilyen helyzetben ?