Van olyan, hogy valaki ragaszkodik egy valódi érzelmeket nem tartalmazó kapcsolathoz, szerelmes lesz másba, megrémül az érzelmi kiszolgáltatottságtól és inkább marad az eredeti kapcsolatban? Hogy is van ez?

3-s es 4-es Haaat le a kalappal,anno en is igy dontottem illetve a szerelmem is, nala van, nalunk nincs gyerek es igyan viszonyunk meg nincs ugyanolyan szerelmesek vagyunk egy,asba mint anno, pedig nem tegnap volt, hanem evekrol van szo.

Szoval bennetek mar nincs meg ez a szerelem erzes, vagy hogy tudtatok magatokat tultenni rajta?

Velem is ez van. 2 éve vagyunk jegyesek, együtt élünk közös lakásban, ő tartja fenn a háztartást, mert én még tanulok. Októberben megismertem egy férfit, akitől kèptelen vagyok elszakadni gondolatban. Nincs köztünk semmi, nem is volt, csak apró jelek, hogy lehetne. A jelenlegi kapcsolatomban boldogtalan vagyok, a páromat nem szeretem, egymás teljes ellentétei vagyunk, a családja utál és viszont.

Jövőre lesz az esküvőnk, két év múlva tervezzük az első babát.. Annyira vágyom családra, hogy bármibe belemennék. Csak közben ott van az a férfi, aki ugyanolyan, mint én, és soha nem lesz belőle semmim

# 5: A harmadik hozzászóló vagyok, mint írtam, nem velem történt az eset, úgyhogy nem tudok a kérdésedre válaszolni.

Nekem erős érzelmi igényeim vannak, ha tudnék is ilyen kapcsolatban élni, biztos, hogy nem szeretnék. Életem egyetlen területén voltam mindig merész és kockázatvállaló: a szerelemben.

Vannak emberek, akik mindig megszívták ha szerelmesek voltak. Így gondolom kialakult bennük egy védelmi mechanizmus, és roha*dt nehéz ám elhinni, ha eddig csak szívás volt kb, és csak megalázottnak érezted magad, ha kimutattad a szerelmet..

Egy idő után már akaratlanul is összekapcsolod a kettőt, hogy ennek bizony most sem lesz jó vége, így inkább értékelsz gy stabil és viszonylag jó kapcsolatot, minthogy feladd a szenvedélyes érzelmekért, amit megjegyzem míg elérhetetlen, nem mondanék valódinak..

Pont azét kockázatos: abból még bármi lehet, nem tudod, mennyire lehet a másikkal együtt lenni 2-5 év múlva is, mennyire számíthatnál rá, valószínűleg a szenvedély ugyanúgy lejjebb esne, pláne ha csak az elérhetetlenségből fakadó fellángolásról van szó: elhagyod a családod, majd jól megszívod, mert hamar nem lesz belőle ott semmi.

Szóval gondolom ilyesmi okokért.

Én sem vagyok sajnos olyan szerelmes, de mégis értékelem és szeretem a párom, mert táram, barátom, szex is működik. Olyankor, amikor az évek alatt előjön egy szerelem érzés más iránt, ekkor szar érzés ez csak úgymond. De ilyenkor mindenki mérlegel, hogy megéri-e felrúgni a kapcsolatát az újért/ismeretlenért. Én eddig nem tettem, és tudom is, hogy akinél ez előfordult, nem érte volna meg. ( Volt már az évek alatt, hogy éreztem szerelmet egy másik iránt)

Én nem bántam meg, hogy nem szakítottam, nem is csaltam meg meg semmi.

Azt tudom elképzelni, hogy ha nagyon jól, és egy ideje már ismerném szintén a másik felet, és úgy sem találnék racionálisan kivetnivalót ( az előzőnél lett volna probléma, ezért is írtam, hogy örülök, hogy az eszemre hallgattam), ha tényleg nem lenne semmi olyan, akkor meg lenne az esélye a szakításnak.

De olyannal még nem találkoztam.

26N