Hogyan tehetnék az ellen h ne érezzem úgy 25évesen, h én már soha nem lehetek boldog?

Van egy nem jól müködő kapcsolatom. Igazából sztem az én hibám,mert páromtól mindent megkapok, de nekem nincs önbizalmam. De többen mondták már h nem is illünk össze igazából a párommal. Szeretjük egymást,meg mindent meg tudunk beszélni,de sztem a romantika terén nem passzolnak a dolgok. Én szeretnék többet kettesben lenni,de ő mindig közönségre vágyik, szerepelni akar,érezni azt h őt sokan szeretik. Én inkább szeretnék kettesben elbujni a világ elől vkivel. Szexet nem élvezem vele, és nem is akarom vmiért.

Már gyomoridegem van az egésztől. Egyedül nem boldogulnék a világban, úgy érzem senkinek sem kellek, nem szeretem sokszor önmagam, így nem tudok boldog önfeledt lenni. Hiába olvasok az önbizalomról,stb. egyik pillanatban jó,de másikban elkap a depresszió.

Tudom h magamon kéne változtatni,de nincs erőm,nem vagyok elég kitartó csak az álmaimban.

Párommal nem szeretnék szkítani,mert sztem lehet h társfüggő is vagyok. Persze mikor álmodozom erős, független nő vagyok,de a valóságban közel sem.

Nem hiszem h lenne olyan pasi aki annyi mindent megtenne értem mint a párom. és így szeretne. Mert tényleg nagyon szeret,és félek én rontanám el az egészet. Ha külön is mennék ő egyedül is boldogulna erős lenne,én meg egyedül maradnék,mert normális pasit nehéz találni. Nem tudom h ő mással boldog-e lenne. De 10 éve együtt vagyunk, elég pénzünk van,mégse tudtunk elérni semmit az életben. Se ház,se gyerek,se autó vagy ilyesmik. Együtt nem vittük semmire. Tudom egy kapcsolatban a nőnek kell rafináltnak lenni,meg irányítani egy férfit,de mit irányítsak.. Én jobban szeretem ha egy férfi határozott. Persze néha sprolo,de elfolyik a pénz hülyeségekre. Buli, haverok,pia. Számomra értelmetlen,és idegileg kimerítő,és egyedül sem lennék erősebb.