Nem azért írok hogy lepltsatok! 17 éves vagyok, nemsokára 18. Születésem óta van egy nagyon közeli családi barátunk, akivel pár hónapja többet érzünk egymás iránt, de ő 45 éves. Félünk mindketten a túl nagy korkülönbség miatt Szerintetek ez normális?

nem vagy ösztönlény, kezeld az érzéseidet, kontrolláld.

menj kortársaiddal ide-oda, ismerkedj korodbeli fiúkkal, és ezt add a pasi tudtára, hogy keresel vkit. a saját korosztályodból.

a lovardából nem lennél nélkülözhető? 17 évesen hogyan taníthatsz, megvan ehhez a végzettséged?

sztem átvehetné más a feladataidat, hivatkozhatnál a közelgő érettségire, továbbtanulásra.

foglald le az agyad, és neked legyen több eszed, ha már a másik a farkával gondolkozik.

érdemes lenne a szüleidnek elmondanod, majd ők tennének róla, h. kevesebbet taliz az illetővel.

Nekem mindig ez a korosztály volt érdekes, valahogy mindig megtaláltuk a hangot, akkor is, ha korombeliekkel nem. Éppen most dőlt be az első kapcsolatom, én 20 vagyok, ő 48. Királylányként bánt velem, minden megkaptam, elvitt Franciaországba, a házába, voltak tervei, hitegetett, hogy jönni fog a születésnapomra Pestre (másik országban él, én is ott éltem nyáron, ott ismertem meg), mert megteheti, mondta, hogy szeret, hogy milyen fontos vagyok, én pedig elhittem, hogy jelentek valamit, és aztán csak eltűnt az éterből, mint valami felhő. Nem lehet elérni, nem válaszol, még csak annyit sem képes kimondani, hogy vége van már, megalázta az egész kapcsolatunkat ezzel a gyáva dologgal, pedig azt hittem, ismerem, mindig annyira igaz embernek tűnt.

Hát ennyi. Jelenleg nem mondanám tiszta szívvel, hogy ugorj bele a dologba, nem a korkülönbség miatt, a különböző élethelyzet miatt. Neki egyszerűen nem fog fájni, ha vége lesz, te meg ott maradsz a támasza nélkül. De ennek ellenére is nagyon kívánom neked, hogy ne így legyen, és remélem, hogy ez a korosztály még nincs teljesen elcseszve, és lehet még bízni a férfiakban. Van mit vesztened, legyél óvatos, de ettől még nem kell lemondani a boldogságodról. :)