Kinek volt már ilyen, hogy valakit túlságosan "megkedvelt" pedig nem szabadna és tiltakozott ellene meg azt gondolta nem kéne beszélni, de mégis várta, hogy beszéljen az illetővel?

Ezt hívják szerelemnek. Akkor tudatosul a dolog, amikor már azt veszed észre, hogy alig várod, hogy találkozz vele, hogy hozzád szóljon, hozzád érjen. És akkor egyszer csak bumm, rájössz :)

Ha szabad, ha nem szabad, az ember az érzéseinek nem tud megálljt parancsolni. Legalábbis a valós érzelmeknek nem. Azt sem tudná megtiltani senki, hogy a szüleimet szeressem, vagy a testvéremet. Én sem tudnám megtiltani magamnak.

Az ilyen érzéseket meg kell élni. Én legalábbis arra törekednék, hogy azzal legyek, akit szeretek.

Szerintem, életében egyszer lagalább mindenki átesik ezen!/ hasonlón.

Vagy kapcsolat lesz, vagy el kell kezdeni kerülni vele minden kontaktot! - hogy az idő " kimossa a dolgokat " ! Majd jön valaki, akivel lehet is valami, ahogy erősödnek iránta az érzéseid... múlni fog a többi! ;)