Mi az a pont, vagy idő, ameddig ha nem lettünk szerelmesek a párunkba, akkor már nem is valószínű, hogy leszünk?

Csak az lesz a párom, akibe szerelmes vagyok.

Ezt hogy csináltátok? Össze álltatok mint a ganca és várjátok a szerelmet?

az én sztorim...

Egy régi lány ismerőssel elkezdtünk komolyabban beszélgetni többet kezdtem érezni mint barátság, de nem volt szerelem.

Találkozgattunk, mivel láttam rajta h ő szeretné h ez működjön úgy voltam vele sodródok hátha bennem is kialakul az amit benne láttam.

Sajnos nem jött az érzés 1 hónapot adtam magamnak, ha nem lesz változás a szerelem és a barátság között megálltam érzelmileg...

Elmondtam neki békében a barátságot folytatva elváltak közös útjaink. Én nem akarom őt kihasználni semmilyen téren ezért is mondtam el neki mindent h mit is érzek.

Nekem volt mikor 3 hónap után. Azért is annyi volt, mert akkor lettek a külső körülmények ideálisak. Ismerős huszonéves nőnek majdnem egy év után. Életkor előrehaladtával ez nekem hosszabb lett. Azért is mert megkülönböztetem a fellángolást és a szerelmet.

Amit itt fent írtak, hogy szerelem nélkül nem is kezdenek kapcsolatba az nálam szóba sem jöhet, pont fordítva van. Ahhoz kapcsolatban kell lennünk, gyakori találkozással, rendszeres szexel, hogy kialakuljon a bizalom ami a szerelemhez kell. 38f

Én például érettebben, tapasztaltabban már csak a fokozatosan kialakuló szerelemben hiszek. Fiatalon még a fellángolásra hittem azt, hogy az a szerelem, de mindig nagyon rövid idő után kihunyt a dolog.

A mostani párommal is apránként alakult ki: először csak szimpátiát éreztem iránta, később vonzalmat, de a szerelem, a kötődés érzése csak a kapcsolat során bontakozott ki, ahogy egyre jobban és egyre mélyebben ismertük meg egymást. Nagyjából fél év után voltam képes teljes bizonyossággal kimondani, hogy szerelmes vagyok, onnantól, hogy összejöttünk. De közben is éreztem, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz és mélyülnek az érzéseim, úgyhogy nem voltak kétségeim, hogy bele tudok-e szeretni.