Fiúk, férfiak, veletek előfordult már, hogy egy lány szerelmet vallott nektek? Hogyan viselkedtetek vele utána? Undokak, távolságtartóak voltatok, vagy éppen ellenkezőleg?

Én olyan bunkó voltam, hogy nem válaszoltam rá szegénynek. Egy levelet dobott be a postaládámba, pedig kérte szépen, mindenképp írja neki. Azért nem értettem az egészet, mert sosem láttam rajta, hogy tetszenék neki.

De talán azért is nem reagáltam neki, mert nem nagyon jött be. :(

Ennek nagyon kölcsönösnek kéne lennie.

Volt. Én megmondtam neki, hogy köztünk soha nem lesz semmi, hogy nem akarok tőle semmit. De azért szóba álltam vele. Hiba volt. Nyomozni kezdett utánam, kiderítette, hogy ki tetszik nekem, stb... na akkor elküldtem a fenébe és tiltottam minden felületen.

Más esetben, ha ilyen történne, nyilván normálisan megmondanám, hogy nem akarok semmit (van párom) és elküldeném kedvesen.

26/F

Lány vagyok, csak gondoltam, megosztom az én tapasztalataimat.

1. Életem első szerelme egy volt osztálytársam volt, akinek face-en írtam meg, hogy szeretem. A reakciója: "nem tudok vele mit kezdeni." Aztán nem beszéltünk többet.

2. Soha senki miatt nem szenvedtem még annyit, mint miatta. Nagyon szerettem. Valamennyire talán még mindig. De jó gyökér volt, mert hónapokig hülyített, úgy, hogy volt barátnője (csak sz..r volt a kapcsolatuk, azóta szakítottak is), majd eltűnt. Barátok voltunk, bár face-en egyre kevesebbszer írt vissza (szerintem rájött, hogy mit érzek iránta), így gondoltam, bemegyek a munkahelyére, és elmondom neki, hogy mi a szitu. Sajnos nem volt bent, nem találkoztunk. Én személyesen akartam neki elmondani, de végül írtam neki face-en. Kb tíz perc múlva látta, de semmit nem írt vissza. Gondoltam, idő kell neki. Vártam egy hetet, még mindig semmi. Aztán írtam neki mégegy üzenetet, arra sem reagált semmit, és azóta nem beszéltünk. Ez volt októberben... (Vagyis a múltkor pont összefutottunk, és én úgy csodálkoztam, hogy élőben szóba állt velem, ha már face-en nem hajlandó visszaírni...)

3. És ismételten beleszerettem egy fiúbarátomba. Ám gondoltam, tanulok az előző két esetből, és nem mondom el neki, hogy hogy érzek. Soha. Nem akartam megkockáztatni, hogy vele is véget érjen a barátságunk. De ő rájött magától is (hamarabb, mint ahogy én megtudtam, hogy tudja), és nemrég kiszedte belőlem. Úgy, hogy én mondtam el neki. Aztán írtam (sajnos ez is face-en jött össze), hogy pedig nem akartam elmondani az imént említett ok miatt, merthogy "nem akartam ezt is elb..szni". Erre ezt írta: "És szerinted ez is el van b..szva?" És most úgy néz ki, hogy továbbra is barátok maradunk... extrákkal.

Lehet, hogy most figyelt csak fel rád ez által és eljátszott a gondolattal. Talán nem szeretné az érzéseid a sárba tiporni... talán.

Adj időt, hogy kiforrja magát a dolog, ne akarj konklúzióra jutni máris, szerintem.

Kérdező, összejöttetek végül? :)

Velem a fordítottja volt, én vallottam szerelmet, a lány meg úgy csinált, mintha nem értené.